Felmérték a tengeri iszapvulkánokat

A szárazföldeken található iszapvulkánok elsöprő többsége békés természetű turistacsalogató földtani képződmény, néha azonban ezek is válhatnak katasztrófák forrásává. A tengeri iszapvulkánokkal azonban más a helyzet, esetükben turizmusról szó se lehet, viszont a puszta létezésük jelzésértékű, a háttérben meghúzódó geológiai folyamatok terén.

Mi is voltaképp az az iszapvulkán?

A földfelszín alatti üledékrétegekben felhalmozódó gázok, folyadékok akkor törnek a felszínre, ha a növekvő nyomás hatásainak már nem tud ellenállni a fedő kőzet vagy üledékréteg. A mélyben lévő vizes üledékek ugyanúgy a felszínre nyomulnak ilyenkor, mint egy klasszikus vulkán esetében a láva – az iszapvulkánokhoz azonban semmi szükség nincs kőzetolvadékra.

Kialakulásuk gyakran köthető szénhidrogén-lelőhelyek környezetéhez, és a kitöréseik során nem egyszer nagy mennyiségű metán, vagy más, a mélyben felhalmozott gáz jut robbanásszerűen a felszínre.

Az iszapvulkánból a felszínre jutott sáros üledékek alkothatnak a klasszikus vulkáni kúphoz hasonló képződményt, bár ezek jóval kisebb méretűek. A legtöbb csak pár méteres, bár akad itt is extrém kivétel, a legmagasabb mintegy 400 méterre nőtt.

E képződményekből jelentős mennyiségű, napi 84 ezer tonna üvegházgáz kerülhet a légkörbe – az emberi tevékenységhez képest rendkívül kevés, olyan, mintha 1900 autó helyett 1901 autó bocsátana ki üvegházgázokat. Az iszapvulkánok globális felmérése ezt az adatot is pontosíthatja.

Akármilyen geológiai környezetben is jöjjön létre az iszapvulkán, a jelenlétével mesél a terület geológiai tulajdonságairól, veszélyekre hívja fel a figyelmet.

A tengeri iszapvulkánok különlegesek abban, hogy nem látjuk a működésüket, sokszor csak a közvetett jelek utalnak erre, néha még szigeteket is építhet egy-egy iszapvulkán. Ha azonban olyan területen zajlik kitörésük, ahol szénhidrogén-kitermelés is folyik, kárt tehetnek a berendezéseinkben, s ezzel akár környezeti katasztrófához is vezethetnek. Egy jelentős kitörés előidézhet a tengerfenéken csuszamlást, és ez már akár cunamival is járhat.

A kutatók most a korábbi rengeteg különféle felmérés során felfedezett tengeri iszapvulkánt vették számba, a kutatást az EOS földtudományi hírportál ismertette. Ezek zöme sekély, 200 méteresnél nem mélyebb tengerben található.

A bárki által ingyenesen hozzáférhető adatbázis nemcsak az egyes iszapvulkánok helyét, hanem a róluk ismert alaktani adatokat is tartalmazza. Az ismert iszapvulkánok legtöbbje (közel kétharmada) a Földközi-tenger keleti medencéjében található, ámbár azt a kutatók is hozzátették, mivel itt igen sok szénhidrogén-kutatás zajlik, e munkák során bukkantak rá az iszapvulkánokra is.

Az iszapvulkánok méretük szerint is elég változatosak. Bár az átlagos, se nem apró, se nem túl nagy (0,5-9 négyzetkilométer közti) teszi ki az esetek 60 százalékát, érdekes volt feltárni, hogy a legnagyobbak egészen különlegesek. A 20 négyzetkilométeresnél nagyobb iszapvulkánok szinte mindegyike (ez a mérettartomány az összesnek alig 4,5 százaléka) Japántól délkeletre található, két kőzetlemez találkozásánál. Alakjuk alapján azonban nem a nagy, hanem a hegyes, arányában nagy magasságú kúpok a leginkább veszélyesek, mivel ezek a leginkább instabilak.

A most számba vett tengeri iszapvulkánok (1003 darabot helyeztek térképre) csak egy egészen kis részét jelenthetik mindannak, ami globálisan létezik, azonban jól tudjuk, hogy mennyire hiányosak a tengerfenék-térképeink.