Égi macskatappancsot örökített meg a Webb-űrteleszkóp

A Macskatappancs-köd egy intenzív csillagkeletkezési régió, amely alakja után kapta a nevét.

A James Webb-űrteleszkóp immáron három éve üzemel, és készíti az izgalmasnál izgalmasabb felvételeket, méréseket, amelyekkel nemcsak a csillagászokat, de az égbolt érdekességei iránt érdeklődő embereket is elkápráztatja. A legújabban közzé tett felvételen a Skorpió csillagképben található, 4000 fényévre lévő Macskatappancs-köd volt a cél, amelyről az űrteleszkóp, mondjuk úgy, lekapargatta a részleteket elfedő port.
Az űrteleszkóp az égi mancs egyetlen ujjacskájába pillantott be, és annak belsejében újabb „tappancsokat” talált. Ezeket fiatal csillagok hozzák létre, ezek formálják a körülöttük lévő gázok és porok elegyét.

A kékesen derengő foltok rejtik a fiatal csillagokat, amelyek rövid életűek ugyan, de amíg léteznek, gyökerestől felforgatják környezetüket. A Webb felvételei jól kiegészítik a korábban a Hubble által készítetteket, a rendkívüli részletek pedig segítik a folyamatok megértését. A fiatal csillagok, miután heves tevékenységükkel átalakították a környezetüket, arra is képesek, hogy végleg leállítsák a csillagkeletkezést.
A teljes képen felül látható ujjpárnácskát a szakemberek „Operaház” névvel illették a lépcsőzetes, színházteremre emlékeztető felépítése miatt.

E régió a kissé lejjebb elhelyezkedő, a sötét, barnás ködösségben elrejtett csillagtól kapja fényét. A csillagok nélküli, sötét foltok olyan területek, ahol épp születhetnek a csillagok, ilyen például az Operaház mellett, közvetlenül annak bal szélén látható (nem túl kontrasztos), hangvillára emlékeztető alakú terület.
A felvétel közepén vöröses, izzó csomócskákat látunk: ezekben is csillagkeletkezés zajlik. Néhányban az élénk kékes színű csillag is látszik – ezek körül már szétoszlott az anyag. Vannak sűrűbb porcsomók is, amelyekből majd valamikor a jövőben jöhetnek létre csillagok – ezeket nem tudták szétoszlatni a már megszületett csillagok.

A kép tetején, egészen a jobb szélen egy nagyon élénk narancsvörös oválist is láthatunk, ebben csak most kezdődik az a folyamat, amelynek végeredménye az új csillagok létrejötte lesz. Az ovális fényét néhány takarásban lévő csillag adja, és megfigyelhetőek a csillagokból kilökődő anyagcsóvák is az ovális alatti részen.








































































































































































































