12800 éves rejtélyt kutattak a tengerfenéken

A fiatalabb dryas évezredes lehűlésének oka nem tisztázott, az egyik elmélet egy becsapódó égitestet vél a háttérben, most erre találtak új bizonyítékot.

A jégkor végén melegedni kezdett a klímánk, azonban a beindult fokozatos melegedést 12800 évvel ezelőtt, egy évezrednyi időre hirtelen visszafordította valami. Egyik elmélet szerint az észak-amerikai jégpajzs olvadásából kialakult hatalmas édes vizű tó (Agassiz-tó) ömlött ekkor igen rövid idő, pár év esetleg évtized alatt az Atlanti-óceánba.
Ez a nagy mennyiségű édesvíz az óceáni körforgást, főként a Golf-áramlatot (Észak-Atlanti-áramlat) megakasztva okozott jelentős, 3-6, de egyes helyeken 10 Celsius-fokos lehűlést az északi féltekén. A másik, szintén sokak által támogatott elmélet szerint egy nem túl nagy, de az északi féltekét jelentősen érintő üstökösbecsapódás miatt lehetett a lehűlés.
A korszak nevét egy apró, ám igen csinos virágról (nyitókéünk) kapta: a havasi magcsákó, vagyis Dryas octopetala. A lehűlést ugyanis az alapján fedezték fel, hogy ennek,a kizárólag jeges környezetben élő virágnak a pollenje hirtelen uralkodóvá vált az üledékmintákban.
Valószínűleg nem mostanában kerül pont annak a vitának a végére, amelyben e két elképzelés közül sikerül mindenkit meggyőző, valamelyik mellett szóló bizonyítékokat bemutatni. Egy nemrégiben, a PLOS One folyóiratban bemutatott kutatás eredménye a becsapódás elmélete mellett teszi le a voksát.
Egy nemzetközi kutatócsoport a Baffin-öböl területén gyűjtött mélytengeri üledékmintákat vizsgált meg abból a korszakból, ami a fiatalabb dryas kezdetét is magában foglalja. A mintákon különféle mikroszkópos és összetételre vonatkozó vizsgálatot végeztek el, amelyekben egy becsapódó, vagy a légkörben felrobbanó üstökösre, üstökösdarabokra utaló jeleket találtak.

Mit is találtak a kutatók?
- Mikroszkopikus méretű szferulákat, amelyek vasban és szilíciumban gazdag anyagból állnak, és ütközésre utaló mintázatot hordoznak.
- 1700-2200 Celsius-fokos olvadás nyomát mutató, kvarchoz tapadó olvadéküveget, amiben alumínium, vas, illetve króm volt.
- Fémtartalmú porszemcséket, amelyekben vas, nikkel, króm volt, és amelyek alakja megnyúlt, széleiken olvadásnyomokkal.
- A kérdéses rétegben feldúsult a platina, irídium, kobalt, nikkel mennyisége.
- Az egészen aprócska méretű szemcsék izotóp-összetétele arra utal, hogy nem csupán földi anyagokból állnak.
- A vas/nikkel és a vas/króm arányok nem felelnek meg a földi arányoknak, beleértve a vulkáni eredetű anyagokat is.
- Fontos megérteni azt is, hogy a mélytengeri üledék esetében kizárható, hogy emberi, ipari szennyezés okozta volna mindezeket.

Mindezek persze még távolról sem adnak végleges bizonyítékot, ám egy újabb helyszínen azonosítottak olyan jeleket, amik a becsapódást támogatják. Számos, főként az északi féltekén lévő helyszínen tártak már fel hasonlókat, egyazon időszakból, 12800 évvel ezelőttről. Az Agassiz-tó kiömlése melletti érv egyszerűbb és bizonyosan lezajlott folyamatot feltételez, így az Occam beretvája elv szerint jóval valószínűbb, hogy ez az igaz, azonban ez nem ad magyarázatot az olyan sokfelé talált, a most feltártakhoz hasonló, egykorú jelekre.
Az efféle tudományos vitákat viszont pusztán amiatt is érdemes végigkísérni, mert rengeteg érdekes dolgot tudhat meg belőlük az ember. Akármelyik elmélet is lesz majd egyszer a „nyertes”, közben bővültek az ismereteink, és ez talán még a konkrét eredménynél is sokkal fontosabb.





































































































































































































