Égi jelenségek 2025. szeptember első felében

Vénusz és Jászol-halmaz találkozás 1-jén és 2-án

Az egyre később világosodó égen hajnal előtt figyelhetjük meg a halmaz és a belső bolygószomszédunk randevúját. A két objektum kevesebb mint 3/4 fokra látszik egymástól, amikor fél 4 felé felbukkannak a keleti ég alján. 2-án kicsit már távolodik a halmaztól a bolygó, de még mindig alig több egy foknál a távolságuk. Ekkor a Vénusz a halmaz közelében lévő egyik fényesebb csillag, az Asellus Australis mellett jár, ez önmagában is szép látvány lesz!

Szeptember eleji meteorok

Bár a nagy nyári meteorrajok már lecsengtek, nem marad hullócsillag nélkül, aki a hónap első napjaiban az ég alatt tölti idejét. 1-jén várható az Aurigidák maximuma, ez a kis raj igen fürge hullócsillagokat ad, és nem is túl sokat: a maximumkor óránként néhány meteorra számíthatunk belőle. Ezen felül még létezik egy olyan raj is, amit Szeptemberi Epszilon Perseidáknak nevezünk, bár az augusztusi névrokonnál sokkal gyengébb, néhány évente jelentős tűzgömbökkel örvendezteti meg a megfigyelőket. E raj maximuma 9-én várható, érdemes a hajnali időszakban megfigyelni, ekkor a radiáns a zenit közelében jár, így akár óránként 5 meteort is adhat e raj.

A hónap eseménye a teljes holdfogyatkozás 7-én este

Ha az időjárás kegyes lesz hozzánk, nagyszerű fogyatkozást láthatunk: a Hold már úgy fog felkelni, hogy a részleges fázis vége felé jár, vagyis olyan lesz, mintha sarlóként bukkanna fel a horizonton. A napnyugta szinte egy időben zajlik majd a holdkeltével, így ennek megfigyeléséhez teljesen tiszta légkörre és keleti horizontra lesz szükség.

Viszont derült ég esetén elképesztő szín- és fényjáték veszi kezdetét! A keleti horizonton, legalsó rétegben a szürkéskék földárnyékot látjuk, ebben bukkan elő a Hold. A földárnyék sávja felett rózsásan ragyog a Vénusz-öve sávja, az az égi régió, ahol a lenyugvó Nap fénye szóródva visszaverődik légkörükben.

A kelő Hold úgy fog kinézni, mintha csak sarló volna – pontban holdkeltekor még nem lesz látható a teljes korong, csak az a rész, ami még egy kevés napfényt kap. Bár a holdkelte ideje természetesen országrészenként eltér pár perccel, a fogyatkozás eseményei ugyanazon időben zajlanak majd.

A teljesség nem sokkal a holdkelte után, 19:31-kor beáll, ekkortól a Hold vörös színben látszik majd, ami persze megszokott holdkelte, holdnyugta idején, most azonban nem fog világosabbá válni, amint emelkedik. A teljesség közepe 20:12-kor lesz, ekkor jár a Hold bolygónk árnyékának legmélyebb részén.

Elvileg a vörössége ekkor lehetne a legsötétebb, ám azzal, hogy nálunk pont alkonyatkor kezdődik a fogyatkozás, ezt nem nagyon vesszük majd észre, ekkor még a navigációs szürkület idején járunk csak. A Hold északi régiója mélyebben lóg be az árnyék közepébe, így egy picivel sötétebbnek láthatjuk ezt a részét.

Maga a teljesség nem egészen másfél órán át tart: 82 percig élvezhetjük a látványt, 20:53-kor lesz vége, a részleges fázis 21:57-ig tart. Ezt követi a félárnyékos fázis, amelynek 22:55-kor lesz vége – a félárnyékból annyit lehet észlelni, hogy a szokásosnál tompább fényű a telihold.

A fényjáték utolsó előtti eseménye az lesz, amikor a teljes árnyék elkezd levonulni a Holdról. Ekkor a Hold világosodó peremét kissé kékes árnyalatban láthatjuk egy rövid ideig (lásd nyitóképünkön), mivel ekkor a légkörünk ózonrétegén keresztül éri majd a fény, ennek köszönhetően kap kékes színt. Ezt igazán szépen csak nagyítva látjuk, akár távcsövön át, akár pedig teleobjektívvel fotózva a Holdat.

Ha a holdfogyatkozást olyan helyszínről nézi valaki, ahol már az éjjeli sötétségben játszódnak le ezek az események, például Közép-Ázsiából, ott arra is lehetőség nyílik, hogy a fogyatkozás sötét vagy világos vörös voltát megvizsgálja az ember. Az, hogy mennyire sötét egy teljes holdfogyatkozás, attól függ, mennyire tiszta a bolygónk légköre (sztratoszférája) aktuálisan. A nagy erejű vulkánkitöréseket követően rendkívül sötét (barna, sötétszürke) árnyalatú a holdfogyatkozás, tiszta légkör esetén viszont narancs- vagy téglavörös.

A történelmi feljegyzésekben rendszeresen szerepel egy-egy régebbi holdfogyatkozás esetén, ha szokatlanul sötét volt. Ezekből az eseményekből is lehet következtetni egy-egy nagy múltbéli kitörésre. Jelen pillanatban nincs olyan magaslégköri szennyező anyag, ami miatt sötétebbé válhatna egyébként a holdfogyatkozás színe.

Hold-Szaturnusz együttállás 8-án

A kora esti holdkeltekor mintegy 2,5 fok választja el a két égitestet egymástól, a 98,6 százalékos Hold fog előbb kelni, 19:15-19:35 körül, országrésztől függően. A Szaturnusz alatta, picivel jobbra látható. A távolságuk az éjszaka előrehaladtával nőni fog, éjfél felé 3,5 fokra, hajnalra közel 6 fokra.

Mivel a holdfény igen erős lesz, az együttállás nem lesz igazán látványos szépségű. Ráadásként még a Neptunusz is a Hold alatt jár másfél fokra, azonban e bolygót egyáltalában nem látjuk szabad szemmel, és a majdnem telihold mellett még fotón is elképesztő nehezen fog előbukkanni.

A Hold elfedi a Fiastyúkot 12-én este

Holdunk ekkor 67 százalékos megvilágításban jár, így a Fiastyúk halvány csillagait nem fogjuk szabad szemmel látni mellette. Érdemes lesz távcsővel figyelni tehát az eseményt! A fedés 22 óra felé kezdődik, 23 órakor takarja el a halmaz legtöbb csillagát égi kísérőnk, éjfél utáni percekre le is vonul róla.