Különleges időkapszula a Bennu kisbolygó

Az Arizonai Egyetem irányításával zajlott az OSIRIS-REx mintagyűjtő küldetése, amelynek eredményeként 2023-ban landolt a mintát tartalmazó kapszula. A nagy sikerű küldetés után a minták elemzése jött, amelynek munkálatai során most három különböző  tanulmányban számoltak be a kutatók a felfedezéseikről.

A vizsgálatok alapján a Bennu egyaránt őrzi az ősi Naprendszer maradványait, és olyan szemcséket is tartalmaz, amelyek a Naprendszer születése előtti időkből valók. A kisbolygó egy több mint 4 milliárd évvel ezelőtti égitest darabjaiból épült fel, és igencsak sokszínű az összetétele.

Vannak benne anyagok, amelyek a Nap közelében jöttek létre, de vannak a Naprendszer peremvidékéről, sőt, más csillagokból származók is. A Bennut örökül hagyó ősi égitest ütközések során feldarabolódott, majd a darabjai újra összeállva létrehozták azt a kisbolygót, amit ma Bennuként ismerhetünk.

„A Bennu szülő égitestje a Naprendszer külsőbb régióiban, valószínűleg a Jupiter és a Szaturnusz pályáin kívül jöhetett létre” – mondta Jessica Barnes, a Bennu darabjainak eredetét vizsgáló kutatás vezetője. „Úgy gondoljuk, ezt az égitestet eltalálta egy másik, és emiatt darabjaira hullott. Eztán a darabok ismét egybeálltak – ez a folyamat akár többször is megismétlődhetett.”

A Bennu darabjai közt az elemzések kimutatták nemcsak az ősi csillagport, hanem olyan szerves molekulákat is, amelyek szintén a csillagközi térben jöttek létre. Ezek külső eredetéről az összetevőik izotóparányai tanúskodnak, ezek ugyanis eltérnek a Naprendszerben kialakult anyagokétól. Most először sikerült ezeket a különféle anyagokat egyetlen égitestben kimutatni!

A Bennu kémiai összetevői ráadásul eléggé hasonlóak a japán Hajabusza-2 szonda által meglátogatott Ryugu kisbolygóéhoz, ami arra utal, hogy hasonló ősi környezetben jöhettek létre. Az eltéréseik pedig azokról a változásokról mesélnek, ami a két égitest későbbi életútja során lejátszódott.

Kiderült az is, hogy a Bennu szülő égitestje esetében jelentős szerep jutott a víznek, eleinte jégként. Amikor ez a jég megolvadt, új szilikátásványok jöttek létre – mivel az olvadás többször ismétlődött, így az ásványok születése szintén újra lejátszódott. A Bennu ásványainak elsöprő többsége tartalmaz vizet (kötött formában), mégpedig több milliárd éve.

A vizsgálatok során a Bennu külső változásairól is információkat gyűjthettek a kutatók. A napszél részecskéi vagy a mikrometeoroidok ütközései nyomán a felszínen mikroszkopikus kráterek keletkeztek, illetve olvadásnyomok jelentek meg. Mivel a Bennu nem rendelkezik légkörrel, ami óvná, ezért az ilyen tényezők meglepően gyorsan képesek átalakítani a felszínét.

Bár a Földre eljutó meteoritok hasonlóképp tudnak a régmúlt Naprendszeréről is mesélni, ezek az égi kavicsok átalakulnak a légkörünkön átzuhanva, majd a felszínre érve. A mintagyűjtő küldetések viszont olyan anyagokat hozhatnak haza a távoli égitestekről, amelyek megőrizték eredeti formájukat, összetételüket. Ez azt is jelenti, hogy az ősi Naprendszer egy-egy darabkájával térhetnek haza.