Hátranézett a Psyche űrszonda és meglátta a Földet
A NASA szondája a Psyche kisbolygó felé vezető útján, 290 millió kilométer távolságból egy fotó erejéig visszanézett.
1990. február 14-én Carl Sagan javaslatára a Voyager-1 űrszonda a Föld felé fordította kameráját és megörökítette otthonunkat. Ez a világhírűvé vált felvétel hagyományt teremtett, azóta számos űrszonda készített már képet a Földről, időnként úgy, hogy a Hold is láthatóvá vált a képeken. Ehhez a sorozathoz csatlakozott a Psyche űrszonda, amelynek feladata a vele azonos nevű, fémben gazdag kisbolygó vizsgálata lesz.
A szonda 2025. július 20-án és 23-án visszanézett, elsősorban azzal a céllal, hogy kalibrálják és ellenőrizzék a műszereit. E rendszeresen elvégzett munka mostani epizódja során számos felvételt készített az űrszonda ikerkamerája (a műszert lásd a videóban). Ezeken a Föld fénypontja, és mellette a Hold kissé halványabb pontja a Kos csillagkép halvány csillagai közt ragyog.
A Psyche kisbolygó leginkább arról híres, hogy igen magas a fémtartalma, ezért sokan úgy tekintenek erre az űrszondára, mint ami a majdani űrbányászat előtt nyitja meg vizsgálataival az utat. Azonban azt is érdemes tudni, hogy e különös kisbolygó tudományos szempontból is rendkívüli. A magas fémtartalma annak köszönhető, hogy egy már kialakulóban lévő bolygó fém magja lehetett, ám a bolygót egy kataklizma megsemmisítette.
A szonda speciális kamerái e kisbolygó felszínét vizsgálják majd, nemcsak külső látványát, hanem a színképelemzésnek köszönhetően az összetételét is megismerhetjük nekik köszönhetően. A műszereket rendszeresen ellenőrzi a szonda irányító csapata, egy ilyen alkalommal, 2025 januárjában például a Mars és a Jupiter látványa volt a kamerák célpontja.
A kamerák és műszereik tesztjei során az eltérő típusú bolygók felvételeinek összehasonlítása útján tudják a finomhangolást elvégezni. A tesztek egyúttal azt is vizsgálják, hogy az idő múlása, az űrben töltött idő során vajon változik-e e műszerek teljesítménye.
A következő ilyen kalibrációs célpontot a Szaturnusz, illetve a Vesta kisbolygó jelentik majd. 2026 májusában a szonda a Mars mellett elhaladva gravitációs hintamanőverrel gyorsul tovább. A célpontját, a fő kisbolygóövben keringő Psyche kisbolygót 2029-ben éri majd el, pályára áll körülötte, és végzi majd méréseit.
Így született meg a történelem egyik legfontosabb folyója
Az Eufrátesz nemcsak az ókori Mezopotámia, hanem az egész civilizáció fejlődéséhez nagyban hozzájárult.
Mint egy vulkánkitörés: így szennyeznek az iráni támadások
Az iráni olajipari létesítmények elleni támadások súlyos szennyezéssel járnak.
Szél formálta csodavilággal vár Utah rózsaszín homoktengere
A kék égbolt, a lazacvörös színű homokdűnemező és a méregzöld borókafenyők bámulatos kontrasztja fogadja a látogatót a Utah állambeli Coral Pink Sand Dunes Állami Park területen. Gáspár Kata írása, a Vadregényes Amerika című sorozatunk legújabb része.
Ketyegő antarktiszi bomba: milyen veszélyeket rejt a Thwaites-gleccser?
Az előrejelzések alapján már 2026-ban elvesztheti keleti jégselfét a Végítélet-gleccserként is emlegetett Thwaites-gleccser.
Túlbetonozva: magunkat sodorjuk veszélybe a sok beépítéssel
Nap mint nap látjuk magunk körül az új utakat, parkolókat, lakóparkokat és ipari csarnokokat. Bár a fejlődés jeleként is értelmezhetők, mégis észrevétlenül tűntetik el azokat a termőföldeket és természetes területeket, amelyek az életünket fenntartják. A beton és az aszfalt terjedése nemcsak a tájat alakítja át: fokozza az aszályokat, a villámárvizeket és a hőhullámokat is. Ahogy egyre több zöldfelületet veszítünk el, úgy válik saját víz- és élelmezésbiztonságunk sérülékenyebbé. A kérdés már nem az, hogy építkezünk-e, hanem az, hogy meddig tehetjük ezt következmények nélkül. Schaffhauser Tibor és Sipos Vera írása.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
