Az eddig stabil gleccserek is az összeomlás felé tartanak

Az Alpok vagy az Andok gleccsereinek vészes fogyatkozása jól ismert tény, és rengetegszer hivatkoznak is ezekre a klímaváltozásról szóló előrejelzésekben. E gleccserek a hegyi és hegylábi társadalmak életét jelentik, nekik köszönhető a víz, amelyet isznak, vagy épp amellyel kertjeiket öntözik az emberek.

Vannak viszont Közép-Ázsiában olyan gleccserek is, amelyek eddig elkerülték ezt a végzetet, és nem volt igazán világos, hogy miért. Ezeket a Pamír és a Karakorum hegyei közt lehet találni. Azonban a Szovjetunió összeomlása óta e gleccsereken semmiféle mérést nem végeztek, így eleve keveset lehetett róluk tudni. Közép-Ázsia egyébként igen száraz, szinte félsivatagos terület, ahol a hegyeket érő hó és jég olvadásától függ a vízellátás.

Egy osztrák vezetésű nemzetközi csoport most 20 évre visszamenőleg vizsgálta meg, mi is történt Tádzsikisztán magas ormai közt e jégfolyókkal. Az eredményeket a Communications Earth & Environment folyóiratban publikálták a szakemberek.

A kutatók elsőként egy mérőműszer-hálózatot építettek ki a Pamír-hegység északnyugati részén, Tádzsikisztán szívében az osztrák kutatók svájci, francia és helyi kollégáik segítségével. Ezt követően az 1999-2023 közti adatok feldolgozása és modellszámítások során arra jutottak, hogy már itt sincsenek rendben a gleccserek.

A Pamír gleccsereit 2018-ban érhette utol a végzet, ez az év jelentheti azt a fordulópontot, amikortól fogva fogyásnak indultak.

A kutatók azonban hozzátették: mivel nagyon sokáig semmilyen mérés nem volt itt, és a mostani is csak egy kisebb területet vizsgált, ezért nem lehet száz százalékos bizonyossággal kijelenteni, hogy valóban itt sincs már visszaút. Az egész régióra ki kellene terjeszteni a méréseket, amelyekhez a most elvégzettek kiindulásul szolgálhatnak.

A szakemberek a Kizil-Szu nevű gleccser környezetét vizsgálták meg mintegy 3400 méteres tengerszint feletti magasságban (Tádzsikisztán fele 3000 méter felett van) – innen ered az Aralt tápláló Amu-darja egyik ága. A helyi szakembereket megtanították a műszerek karbantartására, hogy majd remélhetőleg hosszú évtizedekig érkezhessenek majd innen az értékes adatok.

A hegyvidék pásztorkodásból élő lakói nemcsak értik a fontosságát, de segítik is a munkát. Számos olyan esetről beszámoltak, amelyet ők átéltek, de a kutatók csak a műholdas mérésekben láthattak – igazolva ezzel, és persze emberivé is téve a távérzékelési adatokat.

Az adatok azt mutatták, hogy 2018 után egyre kevesebb hó hullott a hegyekben, és a kutatók szerint legnagyobb valószínűséggel ez áll a gleccserek itt is megkezdődött zsugorodása mögött. Az éves csapadék 28 százalékkal csökkent itt, és a csökkenés még jelentősebb volt a legmagasabb hegyi területeken.

Egyelőre nem világos, hogy milyen okok állnak a csökkenő csapadék mögött, és az sem, hogy ez az elmúlt években felerősödött tendencia vajon hosszú távon is fennmarad-e majd.