Dinótojások segítik a kréta időszaki klíma megismerését

Csinglungsan lelőhelyén, Kína középső régiójában hatalmas mennyiségű, több mint háromezer dinoszaurusztojás maradt fenn, kiváló állapotban. No de mikorról? Ahhoz, hogy megállapítsák, alapvetően az ősmaradványt tartalmazó kőzetréteg korát szokás alapul venni. A kőzetekben lévő vulkáni szemcsék, egyes kristályok kora jól bevált módszerekkel megállapítható, ám ez nem mindig elég pontos.

Ráadásul előfordulhatnak olyan átalakulások, amelyek miatt téves adatot szülnek e klasszikus vizsgálatok. Egy kínai kutatócsoport egy eddig sosem használt módszerrel magukat a dinótojásokat datálta, az eredményekről és az ebből levont következtetésekről a Frontiers in Earth Science folyóiratban számoltak be. A kutatást a folyóirat kiadója ismertette.

A lézeres ablációs, többszörös kollektoros, induktív csatolású plazma-tömegspektrométer (LA-MC-ICP-MS) segítségével igen nagy részletességű adatok születnek egy vizsgált tárgy kémiai összetételéről, beleértve az egyes elemek izotópjait is. A kormeghatározáshoz pedig pont ez utóbbira van szükség. A dinótojások esetében magából a tojás héjából származó kalcitkristályok korát vizsgálták.

A vizsgálat alapján ezelőtt 85.91 ±1.74 millió évvel guggolt fészke fölé a dinoszaurusz, amelynek utódai sajnálatos módon nem érhették meg, hogy kikeljenek. „Ez az első, e fosszíliák korát megbízhatóan jelző kormeghatározás, így régi bizonytalanságok végére tehettünk pontot” – mondta Dr. Pi Csao (angolos átírással Dr. Bi Zhao), a kutatás vezetője.

Csinglungsanban van Kína első dinoszaurusztojás-rezervátuma. A három helyszínen feltárt, több mint 3000 tojás jórészt különböző kőzetekbe ágyazva maradt fenn, legtöbb esetben eredeti állásukat és alakjukat is megőrizve. A legtöbb tojást egy fajhoz sorolták, a Placoolithus tumiaolingensis néven említett csoporthoz, azonban ez nem jelenti azt, hogy tudjuk, miféle állat rakta.

Gyakorlatilag pusztán a tojásokat ismerjük – könnyen lehet, hogy a kifejlett állatot is, csak konkrét kapcsolat híján nem tudjuk összefüggésbe hozni a rengeteg tojással. A porózus héjak alapján az feltételezhető, hogy egy nagyobb termetű növényevő dinoszaurusz, pl. szauropoda lehetett a szülő. A most vizsgált tojás egy 28 darabos fészekaljhoz tartozik.

Jó néhány millió évvel korábban, 89,8 – 93,9 millió éve globális lehűlés vette kezdetét, a tojások lerakása idejére már jelentősen lecsökkent a hőmérséklet. A melegebbet váltó hűvösebb éghajlat meghatározó volt abban, hogy hány tojást is raktak a korabeli dinók, de azt is befolyásolta, hogy miként alakult a fajok sokfélesége.

Ebben a korszakban világszerte új típusú tojásokkal is alkalmazkodni igyekeztek az állatok a változásokhoz, így például a porózus héjak pórusainak szerkezetével, amelyre e lelőhelyen kapunk számos példát. Mivel a Placoolithus tumiaolingensis pórusszerkezete gyökeresen eltért a kora más tojáshéjaitól, ezért könnyen lehet, hogy ez az evolúciós ág pont amiatt pusztult ki, mert nem alkalmazkodott megfelelően az átalakult klímához.

A most alkalmazott kormeghatározási módszer forradalmasíthatja a dinótojások korának vizsgálatát. Bár most csupán néhány tojásból vett mintát vizsgáltak meg, azok kora azonos volt, és megegyezett a környező kőzetréteg korával is. A kutatók a továbbiakban más rétegekben feltárt tojásokon is megismétlik e vizsgálatokat, kibővítve ezzel a lelőhelyről meglévő információkat. A kordatatok segítségével a klíma hatásait is pontosabban látjuk, értjük majd.