Így lehetett túlélni a Toba szupervulkáni kitörését

Nagyon sokáig tartotta magát az az elképzelés, hogy a fajunk népességében kimutatható palacknyak-hatást, vagyis a népesség rendkívüli beszűkülését a Toba szupervulkáni kitörése okozhatta. Ma már tudjuk, hogy ez nem így volt azonban ettől még a kitörés nem egy könnyed vasárnapi séta volt a parkban. A The Conversation hasábjain egy vulkáni hatásokat vizsgáló régész, Jayde N. Hirniak számolt be kutatásairól, amelyben a kitörés túlélőit vizsgálta.

A Toba (Szumátra) kitörése hatalmas, 30 x 100 kilométeres sebhelyet hagyott maga után, amelyet most tó 8és abban egy nagy sziget) tölt ki. Könnyen érthető ez, hiszen 2800 köbkilométernyi kőzet robbant itt ki a mélyből, s ez nagyrészt a légkörben kötött ki, vulkáni hamu formájában.

A hasonló nagyságú kitörések hosszú időre, akár évekre is jelentősen visszafoghatják a földfelszínt elérő napsugárzás erejét. Akik a kitörés helyéhez közel éltek volna akkoriban, azok bizonyosan meghaltak volna.

Azt azonban, hogy a bolygó többi részén élő emberek számára mennyire volt katasztrofális hatása a kitörésnek, még mindig nem tudjuk biztosan.

A Toba-katasztrófa elmélete szerint e kitörés 6 évig tartó lehűlésének hatásait alig tízezer ember élhette túl, a genetikai jelek alapján. Az Afrikát épp csak elhagyott csoportok ezen elmélet szerint mintegy 100 ezer éve érhették el e térséget, majd nem sokkal ezután bekövetkezett a vulkáni katasztrófa. Ez, az elmélet szerint, valamilyen módon – akár közvetlen hatásaival, akár például betegségek révén – jelentős pusztítást végzett elődeink körében.

Azonban igen heves viták tárgya a szakemberek közt, hogy a bizonyított népességcsökkenést valóban a Toba kitörése idézhette-e elő. A folyamatosan gyarapodó adatokból egyre jobban megértjük, milyen körülmények segítették vagy épp gátolták az ember korabeli létezését. A közvetlen bizonyítékok legfontosabbja magából a kitörésből származik.

A robbanás során a légkörbe került elképesztő mennyiségű vulkáni kőzet mikroszkopikus „üvegszilánkok”, azaz vulkáni hamu formájában hatalmas távolságokra jutott el. Ezek legapróbb darabjai árulják el csak igazán, mekkora hatása is volt a kitörésnek.

A mikroszkopikus méretű szilánkok igazi „tűk a szénakazalban”, ezeket csak igen türelmes és hosszadalmas kereséssel lehet megtalálni. Egyetlen helyszínen is akár hónapokig tarthat a vizsgálat, amelyben végül rábukkannak néhány szemcsére.

Ezek kémiai összetételét azután precízen meg kell mérni, ugyanis így lehet csak megbizonyosodni arról, hogy mely kitörésből származhatnak. Minden egyes vulkánkitörésben kissé eltérő összetételű kőzetanyag kerül a felszínre, így a kémiai jeleket afféle kőzettani ujjlenyomatként használva azonosíthatók a kitörések.

Hirniak a régészeti lelőhelyek talajrétegeiben kutatja e mikroszkopikus szemcséket. Ha sikerül megtalálnia azt a réteget, amelyben a Toba kitörés képviselteti magát, azt kell feltárni, hogy milyen volt a lelőhelyen az élet e réteg előtt és után.

Ebből derül ki, hogy okozott-e nehézségeket a kitörés. Ilyenkor előfordul, hogy másféle eszközöket használnak az emberek, vagy épp más élelemre térnek át. Ezek mellett persze a környezet változásait is dokumentálni kell, például az aktuális növényzet vagy állatvilág összetételét.

A Toba hatalmas kataklizmája alapján úgy gondolná az ember, hogy elődeink nagyon megszenvedték ezt a kitörést – azonban a régészeti leletek a legtöbb helyszínen mást mutatnak. Például Dél-Afrikában nemcsak, hogy túlélték a kitörést, de még virágzóvá is vált a helyi emberközösség. A Pinnacle Point 5-6 nevű lelőhely arról árulkodik, hogy az emberek aktivitása megnőtt, technológiai újítások sorával váltak ekkor egyre ügyesebbé. Ez pedig az ember alkalmazkodó képességét dicséri.

Feltehetően amiatt, hogy a Toba kitörése után szárazabbra fordult itt a klíma, a korábban halászatból élő emberek íjat és nyilat kezdtek használni, s a vadászat vált a fő élelemszerző tevékenységükké. A dél-afrikai lelőhely csak az egyik első volt abban a sorban, ahol hasonló innovatív megoldásokat találtak a kitörést követő időkből, például Ázsia jelentős területén. Mindez pedig azt sugallja, hogy a Toba kitörése nem lehetett a kizárólagos ok a népességben tapasztalható palacknyak-hatás mögött.