Elérte a hatezret az igazolt exobolygók száma

Vajon egyedül vagyunk-e a világegyetemben? Ez a kérdés azóta foglalkoztatja az emberiséget, amióta megértettük helyünket a Naprendszerben. Ahhoz, hogy meg tudjuk válaszolni, meg kell ismernünk, miféle világok keringenek más csillagok körül – erre az útra 1995. október 6-án léptünk rá, amikor az 51 Pegasi b jelű bolygót megtaláltuk.

Azóta már a hatezrediket is kipipálhatta a felfedezői közösség. Mivel a NASA nyilvántartásához folyamatosan adják hozzá az újabb felfedezéseket, ezért azt nem lehet megmondani, hogy melyik is volt a hatezredik. 8000 további bolygó várja, hogy igazolják a létezését és bekerülhessen a nyilvántartásba.

Hamarosan két új eszköz is csatasorba áll a további felfedezésekhez: a Nancy Grace Roman-űrteleszkóp, illetve a Habitable Worlds Observatory (HWO – Lakható Világok Obszervatórium  A meglévő ismereteink alapján is lehet azonban összehasonlításokat végezni a megtalált és a Naprendszerből ismert bolygók tulajdonságain. Például míg tágabb otthonunkban fele-fele arányban vannak gázbolygók és kőzetbolygók, a felfedezett exobolygók körében a kőzetbolygók vannak többségben.

Elképesztő változatosság jellemzi a már megismert világokat. A kutatók számos olyan bolygót is felfedeztek, amelyek teljesen eltérnek a mi világainktól: Jupiter-méretű bolygók, amelyek közelebb keringenek csillagukhoz, mint a Merkúr a Naphoz; kettős csillag körül keringő bolygók; csillag nélküli, illetve „halott” csillag körül keringők; lávával borított bolygók; hungarocell sűrűségű égitestek; és drágakő-felhőkkel borított világok.

E világokat nemcsak felfedeztük, hanem azon is elgondolkodunk, hogy miként jöhettek létre, mennyire lehetnek gyakoriak a világegyetemben. Ha szeretnénk megtudni, van-e a Földhöz igazán hasonló, minden információra szükségünk lehet.

A hatezer bolygó közül száznál is kevesebb van, amelyet közvetlenül sikerült megpillantanunk, a többit csak az általa keltett hatások révén. A leginkább azzal ismerjük meg őket, hogy a csillaguk előtt elhaladva annak fényerejét kis időre csökkentik. A közvetett észleléseket ellenőrizni kell, ez pedig időigényes feladat, emiatt is vár oly sok jelölt az igazolásra. Az egyik legfontosabb feladat, hogy ezt a folyamatot felgyorsítsák, segítve a kutatókat a munkában.

A bolygókat nemcsak megtalálni, de megismerni is kell. Például a JWST már több mint száz bolygó légkörét tudta elemezni, de a Földhöz hasonlók esetében nem elég kifinomult a jelenleg létező technikánk, új módszerekre lesz szükség. A legfontosabb, hogy a bolygó fényét elkülönítsék a csillagáétól. A feladat nagyságát érzékelteti, hogy a Földnél a Nap tízmilliárdszor fényesebb – mindezt nagy távolságból még sokkal nagyobb kihívás észlelni.

A Roman-űrteleszkóp ezt azzal fogja segíteni, hogy egy új koronográffal, vagyis a csillagot eltakarni képes eszközzel szerelik fel. Ezzel már egy Jupiter-méretű bolygót közvetlenül is megpillanthatunk majd.

Ahhoz, hogy Föld méretű bolygókat vizsgálhassunk meg sok fényév távolságból, még jócskán kell fejleszteni a technológiát. Ezt képviseli majd a HWO, amellyel már kimondottan a lakhatóság szempontjából izgalmas égitesteket szeretnénk megismerni.