Új bizonyítékot találtak a fiatalabb dryast bekapcsoló becsapódásra

Vannak elméletek, amelyek bizonyításával sokszor, sokáig próbálkoznak a szakemberek, de mégse válnak általánosan elfogadottá. Ilyen a fiatalabb dryas évezredes lehűlésének becsapódási elmélete is, vagyis az, hogy a jégkor végi felmelegedést 13-12 ezer éve megszakító folyamatot egy Földön kívüli égitest érkezése okozhatta.

Alig néhány hete publikáltak egy eredményt, amely ezen elmélet mellett szól, most pedig egy friss kutatásban ismét csak a becsapódás melletti bizonyítékokkal érkezett egy kutatócsoport. A mostani kutatást is vezető James Kenneth geológus több évtizede vizsgálja a becsapódás elméletét bizonyító nyomokat, most munkatársaival ezekből mutatott be egészen újakat, amelyek igen erős érvet jelentenek.

Az elmélet szerint nem a felszínt elérő becsapódással van dolgunk, hanen valószínűleg üstökös eredetű darabokkal, amelyek a légkörben robbantak fel, valamelyest hasonlóan a jól ismert Tunguz-eseményhez.

Észak-Amerikában a jégkor végi megafauna kipusztulását és a Clovis-kultúra összeomlását is kötik a fiatalabb dryast elindító, feltételéezett becsapódáshoz. A kutatók most három, egymástól mintegy 1500 kilométerre lévő lelőhelyen végeztek vizsgálatokat: Kalifornia egy szigetén, egy arizonai és egy új-mexikói helyszínen. Mindegyik helyszín kiváló példa a megafauna kihalására és a Clovis-kultúra végére. Szintén mindegyiken jelen van a fiatalabb dryas kezdetét jelző sötét színű réteg – ezt a réteget a többi ismert fiatalabb dryas lelőhelyen is azonosították.

A fiatalabb dryas határrétegben a következőket lehet találni:

• sokkolt kvarc
• olvadéküveg
• mikroszferulák
• nanogyémántok
• platina- és irídium-anomália
• korom
• szén szferulák

Mindezek a nyomok becsapódásokat jelző típusúak, és a világ sok tucat további fiatalabb dryas lelőhelyén is előfordulnak egyes összetevőik, különféle kombinációban (a felmérések nem mindenütt teljesek e helyeken). A korom nyomai azt jelzik, hogy a légköri robbanást a felszínen tűzvész követte. Felmerül, hogy miért nem volt ilyen a jól ismert Tunguz-eseménynél?

A válasz egyszerű: a Tunguz-esemény jóval nagyobb légköri magasságban zajló robbanás volt, és kisebb volt az érkező égitest is. A fiatalabb dryas légköri robbanása(i) kis magasságban következtek be, 1,5-2-szer nagyobb üstökösdarabok voltak érintettek benne. A robbanás keltette légnyomáshullám-szélvihar erősítette a tüzeket, és akár egészen nagy, kontinensnyi területre kiterjedő tűzvészek is kipattanhattak.

A kutatók most elsődlegesen a hasonló események egyik legáltalánosabban elfogadott bizonyítékára, a sokkolt kvarc jelenlétére koncentráltak. A sokkolt kvarc olyan kvarcszemcse, amely rendkívüli hőmérsékleti- és nyomásviszonyok hatására speciális átalakuláson ment keresztül, ilyenre csak atomrobbantásokban vagy kozmikus becsapódásokban van lehetőség. Ilyen átalakulásra a normál földi folyamatok (pl. vulkanizmus) nem elegendőek.

A most vizsgált szemcsék között számos esetében olyan magas hőmérséklet változztatta meg a szemcsét, amely már megolvasztja a kvarcot (1713 Celsius-fok), és ennek hatására amorffá vált a kristály. A kutatók számos különböző módszert, eszközt alkalmazva vizsgálták meg a szemcséket:

• optikai mikroszkóp (OM)
• polarizációs mikroszkóp (PM)
• transzmissziós elektronmikroszkóp (TEM)
• pásztázó elektronmikroszkóp (SEM)
• katódlumineszcens mikroszkóp (CL)
• visszaszórtelektron-diffrakció (EBSD)
• fókuszált ionsugaras preparálás (FIB)
• röntgen-diffrakció (XRD)
• energia-diszperzív röntgenspektroszkóp (EDS/EDX)
• speciális modellezés a nyomás-, hőmérséklet- és lökéshullám-viszonyok kiszámítására.

Ezek a vizsgálatok együttesen tették lehetővé azt, hogy a kvarcszemcsék átalakulásait, mikroszkopikus jeleit egy kozmikus eredetű légköri robbanáshoz tudják kötni.

A sokkolt kvarc nem minden eseménynél változik pontosan ugyanúgy. Könnyen érthető, hogy a becsapódások, illetve a légköri robbanások kissé eltérő módon alakítják át a kvarckristályok szerkezetét. Attól függően, hogy milyen energiával-nyomással, mekkora időn át és milyen irányból éri a nagy nyomás a különféle méretű szemcséket, lesznek, amelyeken nagyon erősek e jelek, míg más szemcséken épp csak azonosítani lehet. Ezen apró eltérések miatt volt arra szükség, hogy egészen komplex vizsgálatokat végezzenek, így nem maradhatott ki semmilyen eltérés sem.

A modellezéssel (és persze a többi nyommal) kiegészülten mindezek a kutatók szerint nyomós érvet jelentenek a fiatalabb dryas becsapódás elmélete mellett. Ez nem azt jelenti, hogy kizárólagos ok lehetett a kozmikus eredetű esemény például a megafauna kihalásában, de a kutatók szerint igen jelentősen hozzájárulhatott a kedvezőtlen körülményekhez.