Kiderült a Szantorini környéki földrengéssorozat oka

Szantorini vulkáni mivolta valószínűleg sokak előtt nem titok, hisz itt volt a történelmi, ókori kitörés, mintegy 3600 évvel ezelőtt. A sziget akkori virágzó települése, a minószi kultúra jeles képviselője, Akrotiri végzetét is ez jelentette.

Részben ennek köszönheti mai népszerűségét is a sziget – no persze a gyönyörű táj és épített környezet mellett. Az évente milliós nagyságrendben ideérkező turisták jelentik a lakosság fő bevételi forrását, így minden, ami a turizmust veszélyezteti, a megélhetést is veszélyezteti. Persze, ha folyamatosan reng a föld az ember alatt, lehet, hogy elsősorban nem is a turizmus miatt aggódik majd.

A rengések elhelyezkedése Szantorini környezetében, a részletes tektonikai térképre rajzolva,

Forrás: Nature

A Szantorinit alkotó vulkán az ókori hatalmas kitörése óta se volt tétlen, csak a 20. század során négy alkalommal működött, a legutóbbi kitörésére 1950-ben került sor. Ez jóval kisebb volt az ókori, kalderaformáló robbanásos kitörésnél, és csak némi láva kibocsátásával járt. E kisebb kitörések helyszíne a patkó alakú kalderamaradvány közepén, a tengerből a nagy ókori kitörés óta fokozatosan kiemelkedett sziget, Nea Kameni volt.

A 2025 január végétől észlelt földrengések alapján a lakosság attól tartott, hogy újabb kitörés jöhet – a rengések jó egy hónapig tartottak, majd ahogy érkeztek, úgy távoztak is. Az efféle rengésrajok egyáltalán nem számítanak ritkaságnak, akár azt is mondhatnánk, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a lábunk alatt lévő vulkáni rendszer még aktív. Némiképp hasonló rengésrajt már korábban is megfigyeltek itt és vizsgáltak a korábbi évek során. 

A rengések jórészt Szantorini mellett, a tenger alatti területnél pattantak ki, a szigettől 7 kilométerre lévő Kolumbo nevű víz alatti vulkán tágabb környezetében. E vulkánnak eddig egyetlen, 1650-ben lezajlott kitöréséről volt tudomásunk.

A földrengéssorozat vizsgálatában máris született egy igen érdekes és izgalmas eredmény, amelyet a Nature hasábjain publikált egy nemzetközi kutatócsoport, és amelyről a vizsgálatokban is részt vett GEOMAR számolt be. A kutatók részben a földrengésmérő és GPS állomások adatait, műholdas magasságméréseket, részben pedig a tenger alatt telepített műszerek méréseit elemezve jutottak el.

Az elemzésben mesterséges intelligencia segítségét is igénybe vették ahhoz, hogy a rengések helyét a lehető legpontosabban tudják meghatározni. Igen nagy részletességgel tudták így rekonstruálni az eseményeket. (Az alábbi, fantasztikusan látványos animáción megfigyelhetjük az egyes rengések idejét és helyét 3D formában, majd a teljes rengésraj elhelyezkedését is különböző irányokból.)

A kutatók arra jutottak, hogy mintegy 300 millió köbméternyi magma emelkedett fel a földkéreg 18 kilométeres mélységéből, a Kolumbo vulkán alatti tározóból, majd oldalirányú mozgást követően a tengerfenék alatt úgy 3-5 kilométeres mélységben megállt. E folyamatok közben a földrengések ezrei pattantak ki annak köszönhetően, hogy a területen meglévő számos törést a mozgó kőzetolvadék feszegette.

Mindezekből a kutatók arra következtetnek, hogy a Szantorini és a Kolumbo alatti magmatározó rendszer összeköttetésben is áll, így a különféle változások az egyik vulkánnál befolyásolhatják a másik viselkedését is.

Minek köszönhető ez a geológiailag aktív környezet?

A Hellén-vulkáni ív, amelynek a Szantorini és a Kolumbo is része, abban a régióban alakult ki, ahol a dél felől nyomuló Afrikai-lemez és az északon lévő Égei-mikrolemez találkoznak. A Mediterráneum kisebb kőzetlemez-darabjai (a mikrolemezek) egymással is kapcsolatban állnak, a kőzetlemezek elmozdulása, illetve alábukása eredményezi ezt az igencsak aktív területet. Az ilyen nagy léptékű rendszert tovább „színesítik” azok az aktív törésvonalak, amelyek a közvetlen környezetben találhatók.

Nemcsak vulkánkitörések, de nagy erejű földrengések is előfordulnak az Égei-tenger térségében, például 1956-ban Szantorini közvetlen közelében (Amorgos szigeténél) 13 perc különbséggel pattant ki egy 7,5-ös és egy 7,2-es erősségű, cunamit is okozó, halálos áldozatokkal is járó rengés. A 2025 év eleji, szerencsére nem ilyen veszélyes erősségű rengések pedig pontosan ezen a területen jelentkeztek.

Már 2024-től elkezdődött

A 2025 év eleji rengésrajt okozó események már 2024 nyarán elkezdődtek, ekkor egészen kis mennyiségű magma áramlott fel, amelynek hatására Szantorini területe pár centit emelkedett. A 2025-ös raj során a rengések fészke Szantorinitől kb. 10 kilométerre északkeletre vándorolt, tükrözve a mélybeli magmamozgásokat. Felismerhető volt, hogy több hullámban nyomult felfelé a magma – ez jellemző a hasonló helyzetekre.

A mélyben lejátszódó eseményeket a rendkívül pontos földrengésfészek-meghatározásoknak köszönhetően lehetett rekonstruálni.

Forrás: Nature

Szantorininél emelkedett a felszín a rengésrajt megelőző fél évben annak köszönhetően, hogy a Kolumbo alatti magmatározóból némi magmát kapott. Eztán a magma oldalirányú elmozdulása vált dominánssá, ám e mozgások feltárták a két vulkán közti kapcsolatot.

„A szoros nemzetközi együttműködésnek és a különféle geofizikai módszerek együttes alkalmazásának köszönhetően szinte valós időben követhettük a rengéskrízis helyzetének alakulását és így a két vulkán közti kapcsolatra is rápillanthattunk. A jövőben ennek köszönhetően mindkét vulkánt hatékonyabban tudjuk majd monitorozni” – mondta Dr. Jens Karstens, a kutatás egyik vezetője.

Szantorini turistaparadicsom marad, épp emiatt is különösen fontos az, hogy minél többet értsünk az alatta zajló geológiai folyamatokból. A rengésraj és a belőle levont következtetések ezt csak tovább erősítik, hangsúlyozzák, hogy a geológia még egy olyan hétköznapi dologba is beleszólhat, mint egy nyaralás.