Dél-Afrika emelkedik, az oka pedig nem geológiai

Dél-Afrika déli partvidéke évente, átlagosan 1-2 milliméterrel emelkedik, erről a 2000-es évek elejétől fogva van tudomásunk, a műholdas helyzetjelzős méréseknek köszönhetően. A háttérben olyan geológiai okokat sejtettek, amelyek a földköpenyben feltételezett feláramláshoz, forróponthoz köthetőek.

Azonban egy nemrégiben, a JGR Solid Earth folyóiratban publikált kutatás egészen más okokat talált a háttérben. A vizsgálatról a Bonni Egyetem számolt be.

Arra jutottak a kutatók, hogy 2012 és 2020 között a térség 6 milliméternyi emelkedését a klímaváltozás miatt fokozódó aszály, és az ehhez kötődő vízveszteség okozta.

Dél-Afrikában a 2000-es évek elején építették ki a GPS- mérőhálózatot, amelynek több mint száz helyszínen telepített állomásai szolgáltatták a több mint 2 évtizeden át gyűjtött adatokat. Az emelkedés egyes régiókban elérte az évi 2 millimétert is, és nem volt összefüggésben például földrengésekkel. Ezzel szemben térben összefüggő, határozott mintázatot mutatott.

A német kutatók azt feltételezték, hogy a változásoknak közük lehet a talajvíz és a felszíni víz mennyiségi csökkenéséhez, ezért ellenőrizték többen közt a régió csapadékadatait is.

Ezek az adatok egyértelműen összefüggést mutattak a felszín emelkedésével: ahol súlyosabb aszályhelyzet volt, ott a magasság is többet nőtt.

A kutatók az eredményeket még a GRACE műholdpár gravitációs méréseinek adataival is összevetették. E műholdak, egymástól meghatározott távolságban keringtek a Föld körül, és a távolságukat az befolyásolta, hogy a terület, amely felett elhaladtak épp, mennyire erős tömegvonzást gyakorolt rájuk.

Az így kapott adatokból kiszámíthatók az egyes területek tömegveszteségei – így például a grönlandi jégtakaró fogyása a legismertebb példa, de kiválóan alkalmas például a talajvízkészletek változásainak felmérésére is. Bár az adatok felbontása nem túl nagy (pár száz kilométeres), de arra tökéletesen megfelelt, hogy egyes területek tendenciáit felmérjék.

Számítógépes modellezéssel a aszályhelyzet vízkészletekre kifejtett hatását nagy pontossággal és nagy felbontással lehet kiszámítani, s ezek a modellszámítások megerősítették, amit a műholdas mérésekből sejteni lehetett. Elsődlegesen az aszály miatt elvesztett víz készteti emelkedésre a felszínt. (Ezt úgy képzelhetjük el, mint egy puha szivacsot, ami, ha vizes, összenyomódik, ám szárazon visszanyeri a rugalmas falainak eredeti alakját.) Ezzel a módszerrel minden korábbinál pontosabban lehet mérni az aszály okozta hatásokat.

Az emberek a talajvízkészleteket használják fel ivóvízként, öntözővízként, vagy akár ipari folyamatok támogatására is. Ennek pedig az az eredménye, hogy vészesen fogynak a készletek (ez sajnos nem csak itt jellemző)

Dél-Afrikában az aszály veszélyes mértéket öltött az elmúlt évtizedekben, különösen a 2015-2019 közti évek voltak drámaiak. Ekkor például Fokvárosban bármikor bekövetkezhetett volna a Zéró nap, vagyis az a nap, amikor egyáltalán nem folyik víz a város csapjaiból.

A nagy aszály idején mért felszínemelkedés nagyjából annyit jelent, hogy 8 év alatt 10 centiméternyi vastagságú vízréteg veszett el a mélyben tároltak közül az egész ország területén. Ezt tehát úgy képzelhetjük el, mintha a Dél-Afrikai Köztársaság egy nagy tó volna, amely 10 centit apadt. Az ország 1,22 millió négyzetkilométer (mintegy 13-szor nagyobb hazánknál), az így elveszített víz nagyjából a Balaton teljes vízmennyiségének 70-szerese.