Koralltöredékek árulkodnak egy középkori karibi cunamiról

Ha a karibi régió cunamijaira gondolunk, gyakran csak az Atlanti-óceán túloldalán, a Kanári-szigetek omlásai jelentette veszély jut eszünkbe, holott maga a régió is igen aktív. Alábukó lemezhatár övezi a szigetvilágot, ezt a térképen a Puerto Ricói-árok jelzi legjobban, ahol az Észak-Amerikai-lemez a Karibi-lemez alá csúszik be. Az alábukás ívét szigetek sokasága kíséri, és jól ismert a terület földrengés-veszélyessége (lásd pl.: Haiti, 2010.) is. Az ív délebbi szigeteit pedig vulkánok teszik veszélyesebbé.

2004-ben az Indiai-óceán partvidékét végigpusztító cunami figyelemfelhívó jellegű volt. Számtalan szakember elgondolkodott: a geológiai szempontból aktív Karib-szigetek térségében, az Atlanti-óceán partvidékén vajon kialakulhat-e hasonló katasztrofális cunami? Mivel a régió rendkívül kedvelt üdülőterület számos gazdag ország lakói számára, ezért a kérdést komolyan véve kutatások kezdődtek el, amelyek több szakterületet érintve igyekeznek a veszélyeket felmérni az elmúlt 2 évtized kutatásaiban.

A Puerto Ricótól nyugatra elhelyezkedő Brit Virgin-szigetek többsége is vulkáni eredetű, kivételt Anegada képez, amely egy korallszirtből alakult ki – ez a legészakibb a szigetcsoport tagjai közül. A Washingtoni Egyetem számolt be arról a kutatásról, amelyben e szigeten egy, a középkorban lejátszódott cunami rendkívüli nyomait tárták fel.

A kutatást a Geophysical Research Letters folyóiratban publikálták a szakemberek. A kutatás legfontosabb célja az volt, hogy a cunami időpontját pontosítsák, mivel az 500 évre visszanyúló írott források nem tesznek említést itteni eseményről.

Egy korábbi vizsgálatból ismertek voltak a nyomok, amelyek egyértelműen a cunamit bizonyították, de annak idejére csak nagyon tág, 1200-1500 közötti becslés volt. (Ugyanerről a helyszínről, a jellemző nyomai miatt ismert volt például az a cunami is, ami a lisszaboni földrengéskor indult útnak Európa felől.).

A kutatóknak most sikerült az időpontot rendkívül nagy pontossággal meghatározni: 1481-1491 között zajlott a cunami, vagyis Kolumbusz érkezését épp csak megelőzően. A kutatás egy olyan projekt keretében valósulhatott meg, amelyben a karibi térség jelenkori cunamiveszélyét igyekeznek minél pontosabban felmérni.

A cunami rendkívüli erejű hulláma kiszakította a sziget partjai közelében nőtt korallok egy részét, és a lapos szigetre sodorta, több száz méterre a parttól – nem apró törmelékről, hanem hatalmas, méteres nagyságú darabokról beszélünk. A kutatók számítógépes modellezéssel arra jutottak, hogy a földrengés, amely ezt a cunamit útnak indította, legalább 8-as erősségű volt, és a Puerto Ricói-ároknál pattant ki. Anegada esetére nézve ez különösen veszélyes.

A Brit Virgin-szigetek többi tagját védi az, hogy a kontinentális talapzaton, sekély és sík tengeri területen az ároktól távolabb helyezkednek el. Ez azt eredményezi, hogy a cunamihullám hosszas utat megtéve jócskán veszíthet erejéből, mire azokat a szigeteket eléri. Anegada partjai azonban nagyon hirtelen mélyülnek, és így az árok felől érkező hullám itt óriási erővel tud itt lecsapni.

Amikor Anageda cunamija lecsapott és kiszakította a partok közeli zátonyokból a koralltömböket, a korallok elpusztultak. Az évszázadok alatt a partokra vetett tömbök szennyeződtek, így a legbiztosabb kormeghatározási módszernek az urán-tórium alapú bizonyult.

A kutatók a tömbök érintetlen belső régióiból emeltek ki furatokat, amelynek belsejében vizsgálták meg a két elem arányát. Ebből megtudták, hogy a korall adott belső része mikor keletkezett. Innentől azután a korallokra jellemző éves növekedési sávokat – ezek a fák évgyűrűihez hasonlóak – kellett csak megszámlálni. Így született meg a 10 éves pontosságú adat.