Egyre sötétedik a Föld

A bolygók nem rendelkeznek saját fényforrással, így annak köszönhetően válnak láthatóvá, ami visszaverődik róluk. Az, hogy a beérkező fénysugarak mekkora része verődik vissza, attól függ, mi alkotja a bolygó légkörét, illetve felszínét – például a felhőzetről vagy a felszíni jégről több fény verődik vissza, így fényesebb a bolygó össz látványa is.

A visszaverődő fény aránya – ezt albedónak nevezik – jól mérhető, ezt a Föld esetében műholdakról mérik is. Nemrégiben a PNAS folyóiratban publikált vizsgálati eredmények szerint nemcsak évtizedek óta egyre sötétebb a Föld, de az északi félteke aránytalanul jobban sötétedik a délinél.

Ezt az aránytalanságot az északi félteke erősebb melegedése kíséri majd, így felborul a bolygónk időjárási folyamatainak egyensúlya.

A kutatók egy 24 éves időszak során gyűjtött műholdas mérési adatokat elemezték. A mérések egyrészt regisztrálták a Földet elérő napsugárzás mennyiségét, másrészt pedig az innen visszavert hosszúhullámú sugárzást – ez utóbbi megfelel annak, ami visszaverődik a napfényből.

Az eredményeket azután olyan részletgazdag, méréseken alapuló térképekkel vetették össze, amelyeken például a hó- és jégborítás, vagy épp a felhőzet mennyisége látszik. Számítógépes klímamodellekbe is betáplálták az adatokat és meglepő eredményeket kaptak.

Korábban az északi és déli féltekék közti jelentős földrajzi különbségek ellenére azonos mennyiségű volt a két féltekéről visszavert fény aránya, annak köszönhetően, hogy a felhőzet egyensúlyt teremtett. A most felfedezett féltekei eltérést azonban, úgy tűnik, már nem képesek ellensúlyozni a felhők.

A változás részben annak is köszönhető, hogy a szigorúbb levegőtisztasági szabályozók 2000-es évek eleje óta elvezettek ahhoz, hogy az északi féltekén a csökkenő szennyezés miatt kevesebb volt a légköri aeroszol is. Emellett a jég- és a hóborítás is csökken. Eközben a déli félteke égboltját az ausztrál bozóttüzek rekorder füstmennyisége, illetve egy hatalmas vulkánkitörés is aeroszolokban gazdaggá tette.

Vagyis, miközben az északi félteke fényvisszaverő képessége csökkent, a déli félteke albedója egy kissé nőtt.

Az efféle félteke szintű egyensúlyvesztés pedig azt eredményezi, hogy a földi energiamérleg fenntartása miatt az energiában gazdagabb félteke irányából a szegényebbik felé energia fog áramlani. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az Egyenlítőt átszelő légköri és óceáni áramlatok fogják elszállítani a többletet a másik féltekére.

Hosszabb távon az északi félteke fokozottabb melegedése miatt északabbra tolódik majd a trópusi konvergenciazóna (a termikus egyenlítőt követő, a bolygót körbefogó trópusi csapadékzóna). Ez azzal jár, hogy a trópusok északi részei csapadékosabbá, a déli részei szárazabbá válnak.

Ha pedig az északi félteke még több energiát nyel el, ez azt is jelenti, hogy tovább fokozódik a jégtakaró olvadása, ezzel pedig még sötétebbé válik majd féltekénk. Egyelőre nem teljesen világos, milyen további hosszú távú hatásai lehetnek ennek az eltolódásnak.