42 nappal hosszabb lehet a nyár Európában a század végére

Egy nemrégiben, a Nature Communications folyóiratban közzé tett tanulmány azt mérte fel, miként változott a nyarak hossza az elmúlt mintegy 10 ezer évben. A kutatás során tavi üledékek alapján rekonstruálták a múlt nyarainak hosszát. Olyan tavakat mértek fel, ahol az év során külön nyári és külön téli üledékréteg képződik, így ezek hosszú távú alakulása az évszakok alakulásáról árulkodik.

A tavak modern meteorológiai mérések óta képződő rétegei igazolták, hogy hűen mutatja meg a réteg vastagsága a nyár valós hosszát, így azt a múltban képződött rétegek esetén is alkalmazni lehet. Emellett fontos azt is tudni, hogy a két tó üledékeinek adatai igen jól egybecsengtek, így nem csupán helyi klíma állt a rétegek vastagsága hátterében.

Jól tudjuk, hogy a nyarak az elmúlt évtizedek során egyre melegebbé és egyre hosszabbá váltak – a kutatók vizsgálatai alapján a helyzet egy 6000 évvel ezelőtti időszakhoz hasonló. Akkoriban a sarkvidékek természetes okból lezajlott melegedése miatt közel 200 napossá váltak Európa nyarai. Ezt a manapság mérhető legextrémebb nyarakon tapasztalhatóhoz lehet hasonlítani. A kutatók a vizsgálatokkal egy olyan összefüggést tártak fel, ami a múltban meghatározta a nyarak hosszát.

Ez az a hőmérséklet-különbség, ami az Egyenlítő régiója és a sarkvidék közt fennáll.

Ez a hőmérséklet-különbség felel azért, hogy az Atlanti-óceán felől fújó szelek elérjék Európát, és ezzel meghatározzák a kontinens időjárási rendszereit. Ahogy a sarkvidék melegszik, a hőmérséklet-különbség csökken, ez a légáramlatokat lassúvá, kanyargóvá teszi. Ennek eredményei a hosszabban fennálló nyári időjárási mintázatok, a hosszabban tartó hőhullámok, illetve végső soron az évszak hosszabbodása.

Dr. Laura Boyall, a kutatás résztvevője elmondta: „Az eredményeink azt mutatják, ez nem valami kizárólagosan modern jelenség, hanem visszatérő jellemzője az éghajlatunknak. Azonban a változás sebessége, intenzitása és oka eltérő.” A számítások alapján, ha minden marad a régiben (és most igencsak ez látszik valószínűnek), akkor Európa nyarai a század végére tovább nőnek majd.

Az adatok alapján, ha egy Celsius-fokkal csökkent a hőmérséklet-különbség a trópusi és a sarki területek között, ezzel hat nappal nőtt a nyár hossza. Ez azt jelenti, hogy a század végére akár 7,5 hónapnyi nyár is lehet egy évben…

Vannak persze bizonytalanságok is. Nem tudjuk például, hogy milyen befolyása lesz e helyzetre a légköri aeroszolok további csökkenésének, de az ma már világos, hogy a tisztább levegő együtt jár a melegebb felszínnel is. Az se tekinthető készpénznek, hogy az emberi hatások nélküli évezredek összefüggései végig érvényben maradnak akkor is, amikor már igen jelentős az ember hatása.

Tudjuk, hogy számos összefüggés nem lineáris (vagyis kétszer akkora hatás nem feltétlenül jár kétszer akkora következménnyel, lehet kisebb vagy nagyobb is), ezekre következtetni pedig igen nehéz. Lehet az is, hogy még extrémebb módon nőnek a nyaraink, de az is, hogy mérsékeltebb lesz a végső hatás. Az azonban fontos, hogy lássuk, fennáll ez a lehetőség, így készülni kellene rá.

A nyarak hossza a vízháztartásra, a mezőgazdaságra, és persze az emberi egészségre is rendkívül súlyos csapásokat mérhet. Ezeket még tetézhetik az emberi tevékenységben meggyengült ökoszisztémákat érő hatások is