Jégcsillagot vizsgáltak a Jupiter holdján

A Dublini Trinity College számolt be az egykori hallgatóik által vizsgált és elkeresztelt különleges alakzatról. A Jupiter Europa nevű jégborítású holdján látható alakzatot még a Galileo-űrszonda fotózta le sok évvel ezelőtt.A Damhán Alla vagyis pók nevet kapot képződmény nagyon hasonlít azokra a jégpókokra vagy jégcsillagokra, amelyeket a befagyott, havas felszínű tavakon lehet látni. A kutatásról a Planetary Science Journal folyóiratban számoltak be a szakemberek.

A Galileo volt az az űrszonda, amely 1995 és 2003 között elsőként vizsgálta a Jupitert, valamint nagy holdjait közelről, a szonda a 8 éven át tartó megfigyelések során hatalmas adatmennyiséggel járult hozzá tudásunkhoz. A felvételein már korábban azonosították a most vizsgált alakzatot, most azonban annak keletkezését is modellezték a szakemberek, mégpedig a hasonló földi példákból ötletet merítve. Az Europa felszíni alakzatainak sokasága ír és kelta nevekkel rendelkezik, ezért e hagyományt folytatva kapta a nevét a vizsgált jégcsillag.

Mik is azok a jégpókok, vagy jégcsillagok, amelyekkel szerencsés időjárási helyzetben akár a hazai tavakon is találkozhatunk?

A tófelszín jégborításán csillagra, vagy a pókok sok lábára emlékezetető, egy pontból kiindult repedések kialakulásához két dolog szükséges. Először is az, hogy a vízfelszín befagyjon, másodszor pedig az, hogy e jégrétegre essen egy kis (nem túl vastag rétegű) hó. Ha ez megvan, akkor már csupán arra van szükség, hogy egy lyuk vagy kis repedés mentén a jég alól a víz felszivárogjon a felszínre, a lyuk kialakulásához pedig akár a jégre hullott hó nyomása is elegendő.

A felszivárgó víz aztán a felszín egyenetlenségeit követve ágazik szét, s közben megolvasztja a hóréteget. A jelenség nem új, a hideg égöv lakói jól ismerik: figyelmezetés, miszerint ilyen jégre nem szabad rámenni, mert könnye

A kutatók amellett, hogy alaposan megvizsgálták a rendelkezésre álló felvételt a területről, laborkísérleteket is végeztek. E kísérletekben egy speciális berendezésben kialakítottak egy olyan jégréteget, amelyen megvizsgálhatták, miként viselkedik a kis hold jégkérge bizonyos hatásokra.

Ehhez a szemcsés jégréteget is szimulálták, amelyre az Europa felszínét vizsgáló mérések utaltak. A sós víz összetételét és a felszíni hőmérsékleteket is a valós körülményekhez igazítva tesztelték. A kísérletekben sikerült is létrehozni a tavi jégpókoknak megfelelő alakzatot.

A feltételezés szerint a jégpókot magában foglaló krátert egy becsapódás hozta létre, ez pedig megolvasztotta a hold jegét e helyen. Az olvadék egy része egy felszín alatti tömeget (vízlencsét) képez, amelynek azonban befagy a teteje. Amikor ebben a fagyás során kialakuló feszültségek hatására létrejön ebben egy repedés, azon keresztül a felszínre jut a lenn még olvadt állapotú víz, és megszületik a jégpók.

Az, hogy efféle jégpókot miért csak egyetlen kráterben találtak, még persze kérdéses. Ha az Europa Clipper űrszonda megérkezik majd a Jupiter rendszerébe 2030 tavaszán, és kimondottan e jeges hold vizsgálatának szentelt működése során részletesebb felvételeket készít, talán e kérdésre is választ kaphatunk.

Ötleteik azonban már most is vannak a kutatóknak. Például az Europa aktív, változó felszínén kevés olyan fiatal becsapódási kráter található, amelyet még nem alakítottak át a felszíni mozgások. Ezen felül az is biztos, hogy nagyon kevésről van elég részletes felbontású fotó, amelyen egyáltalában észre lehetne venni egy hasonló alakzatot.