A repülésre is hatással volt a 2024. májusi geomágneses háborgás

Bizonyára sokak számára igen emlékezetes maradt az az este, amikor 2024. május 10-én hazánkból is gyönyörű, látványos sarki fényt tudtunk megfigyelni. Ezt a Napból több, egymást kis idővel követően kidobódott részecskeáradat okozta, amit az egyszerűség kedvéért szokás napviharnak is nevezni. Amikor e nagy energiát hordozó részecskeáradat elérte bolygónk környezetét, kapcsolatba lépett a mágneses mezőnkkel is, és jelenségek sorozatát hozta létre.

Az eseményt világszerte hasonlóan látványos sarki fények kísérték, hanem olyan rendszerek működését is befolyásolta, amelyekre a hétköznapi élet során támaszkodunk. Ilyen például a műholdas helymeghatározás és az ezen alapuló, légi közlekedést irányító rendszer is.

Nemrégiben német kutatók végeztek átfogó elemzést e napvihar bizonyos hatásai kapcsán, amelyről a Space Weather folyóiratban számoltak be. Azt vizsgálták meg, hogy az ionoszféránkat érő hatások miként befolyásolták az európai légi forgalmat. A repülők folyamatosan sugározzák helyzet adataikat a légi forgalmat követő rendszereknek, ezen adatokból, 18 ezer repülőgép esetében mintegy 700 millió leadott jelzésből számították ki e hatásokat.

Az ionoszféráról már jó ideje tudjuk, hogy a geomágneses háborgások idején jelentősen átalakul. Az ott található töltött részecskék mennyisége egyes helyeken hirtelen megnő, másutt hirtelen lecsökken, és éles határvonalak rajzolódnak ki.

Ezek az éles elektronsűrűség-átmenetek a rádióhullámok számára nagyjából azt jelentik, amit a hőmérsékleti rétegződés a fénynek a délibábnál – de az eredmény nem optikai jelenség, hanem a rádiójel késedelme, eltérítése miatti hibás helymeghatározás lesz. Ennek aztán különféle következményei voltak a repülők rádiójeleire.

Volt, hogy a gép egyszerűen „eltűnt” a mozgását követő rendszerekből (mint az ADS-B) az adatkimaradások miatt, más esetekben a gépeket rossz földrajzi helyre sorolta be a rendszer, akár száz kilométerekkel is máshová, mint ahol valójában voltak. Ez a dolog egyébként nagyon hasonlít ahhoz, amikor a légi irányító rendszerek rádiós zavarása során a repülők számára szándékosan hamis adatokat sugároznak (spoofing) vagy egyszerűen a valós jeleket zavarják (jamming). Ilyesmire például konfliktusos területek környezetében kerülhet sor, vagy persze politikai-katonai befolyásolás céljával bárhol máshol is.

Az efféle, ionoszféra zavarhoz köthető hibák csak igen rövid ideig állnak fenn egy-egy esetben, ám így is jelentős többlet terhet jelentenek a légi irányítás számára, főként az olyan nagy forgalmú légtérben, mint Európa. A vizsgálatok szerint május 11-én volt a legnagyobb hatású zavar, ekkor bizonyos régiókban a műholdas jelek több mint fele meg-megszakadt.

Ez azzal járt együtt, hogy a légi járatok 1-2,5 százalékában volt valamiféle rendellenesség, az űridőjáráshoz köthetően. Az arány nem tűnik soknak, ám Európa sűrű légi forgalma esetében ez több száz repülőgépet jelent.

Szerencsére kiválóan működtek a biztonsági rendszerek, így semmiféle baleset nem történt, azt azonban fontos megérteni, hogy mennyire kiszolgáltatottak vagyunk a naptevékenységnek és az ezzel járó földi változásoknak.

A vizsgálat e figyelmeztetés mellett azt is jelzi, hogy a légi forgalmi adatok még az űridőjárás vizsgálatára is alkalmasak lehetnek. Más szóval: miközben a Nap időnként „megzavarja” az érzékeny elektronikus rendszereinket, ezek a zavarok értékes információkat hordoznak. Ha jobban megtanuljuk olvasni őket, a jövőben pontosabban előrejelezhetjük, mikor és hol számíthatunk hasonló problémákra – és így még biztonságosabbá tehetjük a légi forgalmat.