Megfigyelték a Betelgeuse csillagtársát

Az Orion csillagképben látható óriáscsillagról jó ideje sejtik a szakemberek, hogy van egy apróbb társa, most egy kutatócsoport, amelyet Andrea Dupree vezetett, éveken át tartó megfigyelések alapján igazolni tudta e társ jelenlétét. A feltételezett halvány csillagtársról (ennek a Siwarha nevet adták) néhány hónapja valószínűsíthetően felvétel is készült, a most közzé tett független észlelések megerősítették a korábbi felfedezést.

Ezek során nem magát a csillagtársat, hanem a Betelgeuse légkörében annak nyomát látták meg. A felfedezést hamarosan közli a The Astrophysical Journal, addig is olvasható preprintként.

A Betelgeuse otthonunktól mintegy 600-650 fényévre található, és olyan gigantikus méretű, hogy a Nap mintegy 400 milliószor elférne benne.

A megfigyeléseket a Hubble-űrteleszkóp, valamint több földi óriásteleszkóp segítségével végezték, és a Betelgeuse nagy kiterjedésű gázburka volt a cél. A kutatóknak sikerült azt kimutatniuk, hogy a feltételezett csillagtárs, a keringése során e gázburokban olyan nyomot hagy maga után, mint a hajók farvize.

A megfigyelések során a csillagfény színképében bekövetkezett változásokat detektálták, azt, ahogy a keringő kisebb csillag mögött a gázok örvényleni kezdenek. Ez pontosan úgy zajlik, ahogy egy elhaladó hajó mögött a farvíz is szabályos örvénylést mutat. A csillagtárs „farvize” annak kb. 2100 napos (közel 6 éves) keringési idejével összhangban jelenik meg a csillag körüli gázburokban. Ez a felfedezés pedig igazolta a korábban a Betelgeuse társáról elméleti alapon készült modellt.

„Első alkalommal sikerült közvetlenül megfigyelni ennek a farvízszerű gáznyomnak a jeleit, ez pedig megerősíti, hogy a Betelgeuset valóban kíséri, a megjelenését és a viselkedését is befolyásoló, rejtett csillagtárs.”– mondta a kutatást vezető Andrea Dupree.

A csillagászok évtizedek óta figyelték a Betelgeuse fényességváltozásait és a felszínének átalakulását is azzal a céllal, hogy a háttérben meghúzódó okokra fény derüljön. 2020-tól, amikor a csillag különösen sokat veszített a tőlünk látszó fényéből, még intenzívebbé váltak e kutatások.

Az óriáscsillag változó fényessége kétféle periódust mutat: egy, a csillag saját pulzálásából adódó 400 napost, és egy hosszabbik, 2100 napost. Ennek magyarázatára számtalan elképzelés született, ezek egyike volt, hogy a Betelgeuse voltaképp kettőscsillag, és a változásokat az apró termetű, ám a gázburkán belül keringő kísérője okozhatja.

Egy másik kutatócsoport ugyan néhány hónapja beszámolt róla, hogy sikerült fotón megörökíteniük e feltételezett csillagtársat, azonban most először született olyan konkrét mérés és szilárd bizonyíték, amely ennek meglétét igazolja. Ennek nyomán a felkavarodó gázburok további megfigyelései a vörös óriáscsillag fejlődését mutatja be, és azt, hogy miként is vet le magáról újabb és újabb anyagrétegeket élete végéhez, a szupernóva-robbanáshoz közeledve. A csillagtárs jelenleg épp a Betelgeuse takarásában jár, ám 2027-től újra láthatóvá válik, s ekkortól ismét szorosan követni fogják a kettős viselkedését a csillagászok.