Nem biztos, hogy akkora üzlet Grönland birtoklása

Az utóbbi hetekben újra előkerült az az amerikai terv, amely szerint Grönlandot valami módon meg kell szerezni. Ha az ember ránéz a térképre, az azonnal szembeötlik, hogy a sziget fontos területet jelenthet az USA katonai védelmében – ezért is létesült ott már a második világháború idején is bázisuk, a mai Thule (Pituffik) bázis pedig már a hidegháborús időszak egyik projektjeként született. Ez azóta is üzemel, rakétavédelmi és űrbiztonsági technikai feladatokat lát el, mintegy 150 fős állandó személyzettel. Azonban a puszta elhelyezkedésénél jóval többet rejt a sziget.

A grönlandi ásványkincsekből az átlagember az alumíniumiparban kulcsfontosságú kriolitról tud valamit, mivel a múltban ennek volt stratégiai jelentősége. Azonban a sziget ma ennél is fontosabb kincseket rejt. Egy EU memorandum szerint, a kontinens számára kritikus fontosságú 34 nyersanyagból 25 megtalálható Grönlandon.

Ezekre elsődlegesen a zöld technológiákra átálláshoz van szükség. Grönland stratégiai ásványkincsei közé gyakran a ritkaföldfémeket, a grafitot, a nikkelt, a rezet, a kobaltot, a platinacsoport-fémeket, a nióbiumot, a molibdént, az antimont, a volfrámot, az ónt, a lítiumot és az uránt sorolják. Mindezek bányászata Európa számára azt jelenthetné, hogy nem szorul rá a kínai nyersanyagok importjára, ezzel kapcsolatban kötött megállapodást Grönlanddal.

Emellett ugyan lehetnek kőolajkészletek is Grönland tengeri környezetében, de arról nincsenek információk, hogy ezek kitermelhetők-e egyáltalán. Ennek ellenére gyakran beleszámolják a sziget ásványi vagyonába – ám jelen ismereteink szerint inkább csak afféle ábrándként. Azt, hogy ez az ásványi vagyon pontosan mekkora gazdasági értéket képvisel, az árak ingadozásai mellett nehéz volna megbecsülni, írja a The Conversation.

A földtörténet és a geológia a kulcs

Grönland azért rendelkezhet ennyi, egymástól nagyon különböző fontos nyersanyaggal, mert a sziget nagy része rendkívül öreg, kemény, kristályos kőzetekből áll, amelyek a Föld igen korai időszakaiból maradtak ránk. Ez az alapkőzet később többször is kapott újabb és újabb adag forró, felnyomuló kőzetolvadékot a mélyből. Eközben a kéreg számos alkalommal meggyűrődött, felmelegedett, átalakult.

Ilyenkor a kőzetekben lévő elemek részben elkülönülnek, bizonyos körülmények pedig kedveznek annak, hogy egyes ritkább fémek és anyagok összegyűljenek egy-egy helyen. Magyarul, e folyamatok koncentrálták az ásványokat.

A különlegesség az, hogy Grönlandon az évmilliárdok során többféle ilyen geológiai ásványdúsító is működött. Vannak olyan mélyből felemelkedett kőzettestek, amelyek hajlamosak a ritkaföldfémeket és néhány rokon elemet feldúsítani, mások inkább a nikkel, réz, kobalt és a platinacsoport fémei számára kedveznek.

Emellett előfordul, hogy a régi üledékes kőzetek széntartalmának átalakulásából grafitban gazdag rétegek lesznek. A kéreg hasadékai, repedései mentén keringő forró oldatokból bizonyos fémek kicsapódva felhalmozódnak. Grönland igen hosszú és földtanilag mozgalmas története tette lehetővé ezt a sokszínű és gazdag ásványi vagyont.

Az külön érdekesség, hogy a sziget egészen nagy része ma vastag jégtakaró alatt pihen, mi pedig közvetlen adatokat csupán a jégmentes területek kincseiről tudunk szerezni. Bár a geológiai múlt az egész szigetre nézve igen hasonló, egyes epizódjai, amelyek az ásványi kincsek területei felhalmozódását jelentik, egyáltalán nem biztos, hogy hasonlóan érintették a számunkra egyelőre ismeretlen, jégben szunnyadó területeket is. Az esély megvan, persze, de csak mintavételezéssel, költséges mélyfúrásokkal lehetne szert tenni pontos információkra.

Mély hasadék a lehetőségek és a gyakorlat közt

Azzal még nem sokra megyünk, ha tudjuk, hogy létezik egy ásványkincs, azt valahogyan ki is kell termelni. Grönland ebből a szempontból különösen nehéz terep. Az igen kis létszámú lakosság miatt gyakorlatilag alig van a szigeten infrastruktúra, nincsenek utak, nincsenek a nagy teherszállító hajókat befogadó mély vizű kikötők. Ez azt is jelenti, hogy az ásványok kitermeléséhez ki kellene építeni mindezeket – ne feledjük, a világ nagy részén eleve adott az infrastruktúra, amit a bányavállalatok csak kihasználnak.

Bár a lehetőség megvolt rá eddig is, egy külföldi bányavállalat se tudta még megvetni a lábát a zord körülmények és az igényelt hatalmas befektetések közepette.

Grönlandon összesen 383 kilométernyi út létezik, ebből csupán 60 kilométernyinek van burkolata. Az utak nem a településeket kötik össze, hanem azok körül, illetve azokon belül találhatók. Az útépítés elképesztően költséges, azzal kezdődik, hogy a sziklákat, ahova utat szánnak, végig kell robbantgatni… Az építéshez speciális anyagokra van szükség, amelyek a szélsőségesen hideg időjárásban is működnek, no és persze ugyanez az időjárás az építésen dolgozó emberek számára is korlátot jelent.

Ezek miatt, hiába vannak hatalmas ásványkincsek, bármiféle bányászat csak rendkívül hosszú távon hozhat gazdasági hasznot. A hosszú távú viszonyokba pedig még nagyon sok minden beleszólhat még.