Hárommilliárd éve a Mars is kék bolygó volt

Az egykori marsi víz kérdésköre évtizedek óta meghatározó a Mars kutatásában, és egyre több bizonyítékot is mutatnak be a szakemberek, ám a részleteket még tisztázni kell.

Az már nem kérdéses, volt-e egykor folyékony víz a Marson, ám a mennyisége még mindig megosztja a kutatókat. Három csoportra oszthatók a szakemberek abból a szempontból, hogy mennyi víz egykori meglétét tartják valószínűnek.
Az első szerint volt ugyan felszíni víz, de mérsékelt mennyiségű, a második szerint hosszú ideig fennálló északi óceánja volt a Marsnak, a harmadik szerint olyan nagyon sok volt a víz, hogy annak maradékai a marsi kéreg mélyebb részében most is meglehetnek. A Berni Egyetem kutatója vezette csoport nemrégiben a második elmélet mellett talált bizonyítékokat: úgy vélik, a Mars igen jelentős részét óceán boríthatta.
A kutatók annak az egykori óceánnak a partvonalát tudták a folyótorkolatok nyomai révén azonosítani, amelynek létét már sokan és jó ideje sejtették. A felfedezéshez elengedhetetlen volt, hogy a Mars körül keringő űrszondák nagy felbontású felvételeket készítsenek – így a berni építésű CaSSIS nevű kamera, amelyet az európai ExoMars TGO szonda használ.
Ezen felül a szintén európai MarsExpress és az amerikai MRO szondák felvételeit is felhasználták. A kutatásban a Mars egyenlítői régiójába bemélyedő Valles Marineris egyik szakaszát vizsgálták tüzetesen.

A hatalmas hasadékrendszer Coprates Chasma nevű területét vizsgálták meg először a szakemberek. Az itt azonosított, meredek leszakadású, majd legyezőszerűen szétterülő hordalékkúp-delta a földi deltatorkolatokra emlékeztették a kutatókat. E delták úgy jönnek létre, hogy egy folyó közvetlenül egy állóvízbe, így óceánba, tengerbe torkollva lerakja a magával hozott hordalékot, és ezzel fokozatosan építi ezeket a jellegzetes képződményeket.
A felvételeken általunk azonosított alakzatok egyértelműen annak a nyomai, hogy egy folyó az óceánba torkollott
– mondta Fritz Schlunegger professzor, a kutatás résztvevője.
Ezzel a kutatók megerősítették azt a korábbi elméletet, amely szerint évmilliárdokkal ezelőtt a Marson kiterjedt óceán volt. Ennek a mérete legalább akkora lehetett, mint a földi Jeges-tengeré – ne feledjük, a Mars sokkal kisebb a Földnél, a felszíne területe csak mintegy 29 százaléka a Földének.
Az óceán a Mars északi féltekéjének jelentős területét, annak kiterjedt mélyebb fekvésű részeit foglalhatta el. Bár a Mars északi féltekéje eleve egy jóval alacsonyabb fekvésű régió, mint a déli félteke felföldje, nem a teljes északit borította be az óceán.
A kutatók most olyan felszíni jeleket, további deltákat kerestek, amelyek egyazon „tengerszinti” magassághoz köthetők. Az azonosított helyszínek egymástól néhány száz kilométerre találhatók, és ezek hasonló vízszintet jeleznek mindegyik helyen. Így pedig egy nagyobb, a Valles Marineris területe felől az északi mélyföldek irányába kiterjedő óceánt lehet feltételezni.

Azonban ez még nem végleges bizonyíték, hiszen ahhoz az óceán környezetében, ám egymástól teljesen független, innen egészen távoli helyszíneken meg kellene találni ezeket a nyomokat. Ez amiatt is fontos, mert egy kis eróziós segítséggel akár száraz környezetben is kialakulhatnak hasonló képződmények. A mostani munka inkább egy irányvonalat jelöl ki más kutatóknak arról, hogy miféle jeleket kell keresni a Mars északi féltekéjének további régióiban.
E kutatással némiképp összefügg egy friss kínai eredmény is. A Csuzsong marsjáró mérései alapján a kutatók arra jutottak, hogy a Marson még 750 millió éve is volt aktív felszíni víz. Ez azt jelenti, hogy sok százmillió évvel tovább tarthatott a bolygó vizes időszaka, mint gondoltuk. A rover egy talajradarral is fel van szerelve, amellyel sok méter mélységig belát a felszín alá.
E műszere segítségével kaptak információt a kínai kutatók arról az üledékrétegről, amelynek teljesen egyenletes vastagsága vízi eredetre utal. Ez vagy egy nagyobb tó, vagy egy sekélyebb tenger vizében rakódhatott le. A finomabb felbontású részletek a lerakódott üledék centiméteres nagyságrendű rétegződését mutatták, ami szintén a vízi eredetet erősíti.








































































































































































































