Szigetek között: ilyen egy utazás Indonézia szívébe

Két hetet töltöttem Indonéziában, ahol leginkább a vizuális tartalomgyártásé – a fotózásé és a filmezésé – volt a főszerep. Balin kezdtem a kalandot: a szigetet keleti és nyugati irányban is bejártam, hogy lencsevégre kapjam a legszebb pontjait. Eljutottam a lenyűgöző, élénkzöld rizsteraszokra, mint Tegallalangba vagy a világörökség részét képező Jatiluwihba.

A templomok világa teljesen magával ragadott: jártam a fenséges Besakih anyatemplomnál, a különleges Tanah Lotnál, amely dagály idején szigetként emelkedik ki a tengerből, valamint az ikonikus Ulun Danu vízi templomnál is. Különös élmény volt a Pura Goa Lawah, ahol denevérek tízezrei élnek a sziklák között.

A természet erejét a Batur vulkánnál éreztem meg igazán egy napfelkeltés dzsiptúra során, ahol az 1963-as kitörés fekete lávamezőit is bejártam. Az egyik legemlékezetesebb pillanat mégis a Lahangan Sweet kilátópontnál ért: innen nyílt a legszebb kilátás a sziget legszentebb hegyére, a 3031 méter magas Agung vulkánra.

Vulkánok, vízesések és a balinéz életérzés

A hatalmas csúcs éppen csak előbukkant a felhők közül, ami az egész tájnak egyfajta misztikus, dél-amerikai hangulatot kölcsönzött. A hőség elől olyan vízesések hűsítő permetébe menekültem, mint a Tukad Cepung, Kanto Lampo, a Banyumala vagy a Tibumana.

A látványon túl a helyiekből áradó béke és harmónia érintett meg a legjobban. Megható volt látni, ahogy a rohanó világunkkal ellentétben ők mindenért hálásak, és napi felajánlásokkal tisztelik meg isteneiket – ez az alázat és nyugalom európaiként egészen különleges és tanulságos élmény volt.

A legismertebb strandokat sem hagytam ki, ahol nemcsak a kristálytiszta vízben rejtőző korallzátonyokban gyönyörködhettem, hanem abban a szerencsében is részesültem, hogy delfineket láthattam a természetes élőhelyükön. Útközben többször is volt szerencsém majmokkal találkozni, ami mindig különleges színfoltjai egy ilyen túrának, ezért a filmemben többször is helyet kaptak.

7 fotó

Komodo és Flores – ahol a természet az úr

Ezután Komodo felé vettem az irányt. Flores szigetén, Labuan Bajo városában alakítottam ki a bázisomat, innen indultak a tengeri felfedezések. Elsőként a Padar-szigetet volt a cél: felmásztam a csúcsra, ahonnan lélegzetelállító panoráma nyílt az Indiai-óceánra – ezt a látványt drónfelvételeken is sikerült megörökítenem. Különös és egyben varázslatos látvány volt, ahogy a parton vadon élő szarvasok hűsöltek a tengervízben.

A túra a Pink Beach felé folytatódott, ahol egy speciális korallfaj színezi egészen egyedi, rózsaszín tónusúra a homokot. Természetesen a Komodói Nemzeti Parkot sem hagyhattam ki, ahol testközelből találkozhattam a félelmetes komodói varánuszokkal.

Az utazás egyik legmeghatározóbb élménye mégis a nyílt vízen várt: egy „Manta-pontnál” 4-5 méteres, végtelenül barátságos óriás Manta-ráják közé merülhettem. Végül Taka Makassarnál, egy türkizkék víz ölelte apró homokzátonynál zártam a napot, ahol sznorkellezés közben még néhány szirticápa is mellém szegődött.

Nusa Penida – drámai partvonalak és víz alatti csodák

A kaland következő állomása Nusa Penida volt – egy igazi rejtett gyöngyszem, amelyet Baliról, Nusa Lembongan érintésével, alig félórás hajózással értem el. A szállásom Nusa Ceninganon volt, amelyet a híres, fotogén sárga híd köt össze a szomszédos szigettel.

A napjaimat Penida felfedezésének szenteltem: hol a keleti, hol a nyugati part lenyűgöző szikláit jártam be, eljutottam a drámai sziklaformációiról ismert Kelingking Beachre, a kristálytiszta vizű Atuh Beachre és a sziget egyik leglátványosabb pontjára, a Diamond Beachre is.

Különösen megigézett a Broken Beach, ahol az óceán felett átívelő természetes kőhíd mesébe illő látványt nyújt. Itt sem maradtam ki a víz alatti csodákból: ismét lehetőségem nyílt mantákkal és teknősökkel együtt úszni.

9 fotó

Gili-szigetek – nyugalom, tenger és búcsú Indonéziától

Az utazás utolsó állomásaként a Gili-szigeteket vettem célba, amelyeket Padangbai kikötőjéből, Lombok érintésével értem el. Gili Trawangan különleges atmoszféráját az adja, hogy a robbanómotoros járművek teljesen ki vannak tiltva: itt csak lovaskocsival, kerékpárral vagy elektromos robogókkal lehet közlekedni, ami hihetetlen nyugalmat áraszt.

Innen indultam a szomszédos szigetek felfedezésére is. Gili Menó-n megcsodáltam a híres, misztikus víz alatti szoborparkot, míg Gili Air partjainál a kristálytiszta vízben rengeteg teknőssel úszhattam együtt a színpompás korallzátonyok felett. Tökéletes lezárása volt ez az indonéz kalandnak.

Amit Indonézia örökre adott

Aki még nem járt ezeken a helyeken, annak csak ajánlani tudom: a helyiek őszinte kedvessége és békéje olyan mély nyomot hagy, ami alapjaiban formálja át az ember szemléletmódját. Életem legszebb naplementéit is itt élhettem át, ahol az égbolt színei minden este más és mást meséltek, alig jöttem el, de már most visszavágyom.

Hamarosan egy kiállítás keretein belül is megmutatom ezeket a vizuális kincseket, de addig is ajánlom szeretettel megtekintésre ezen csodálatos helyekről készített filmemet, amelyben megpróbáltam visszaadni a szigetek semmihez sem fogható varázsát.

Kószó András további fotós és videós cikkei itt érhetők el.