Annyi fát ültettek egy kínai sivatagba, hogy szénelnyelővé vált

Egy, a közelmúltban megjelent tanulmány alapján a Kínában végzett tömeges faültetés a világ egyik legnagyobb és legszárazabb sivatagát szén-dioxid-elnyelővé alakítja – számol be a Live Science. Ez azt jelenti, hogy több szenet köt meg a légkörből, mint amennyit kibocsát.

A Hszincsiang-Ujgur tartományban fekvő Takla-Makán 337 ezer négyzetkilométeres – Magyarországnál nagyjából 3,5-szer nagyobb. Magas hegyek veszik körül, amelyek az év nagy részében megakadályozzák a nedves levegő bejutását, így a legtöbb növény számára a térség túl száraz.

Több milliárd fát ültettek el Kínában

Az elmúlt évtizedekben ugyanakkor Kína erdőültetésbe kezdett a sivatag szélén, Yuk Yung, a Kaliforniai Műszaki Egyetem és a NASA Jet Propulsion Laboratory munkatársa és kollégái most ennek hatásait mérték fel. „Először állapítottuk meg, hogy az emberi beavatkozás hatékonyan javíthatja a szén-dioxid-megkötést még a legszélsőségesebb száraz tájakon is, bizonyítva, hogy lehetséges a sivatagot szén-dioxid-elnyelővé alakítani és megállítani az elsivatagosodást” – mondta Yung.

A Takla-Makán több mint 95 százalékát mozgó homok borítja, emiatt biológiailag nagyrészt üresnek tekintik. A sivatag az 1950-es évek óta nő a városok és a mezőgazdasági területek terjeszkedése miatt, az átalakuló környezetben pedig egyre több a homokvihar, ami talajromláshoz, elsivatagosodáshoz vezet.

1978-ban Kína elindított egy hatalmas ökomérnöki projektet az elsivatagosodás lassítása érdekében – erre Nagy Zöld Falként is hivatkoznak. 2050-ig több milliárd fa elültetését tűzték ki a Takla-Makán és a Góbi területén. Eddig több mint 66 milliárd fát ültettek el Észak-Kínában, az azonban vitatott, hogy ez segített-e a homokviharok mérséklésében.

Így alakult át a Takla-Makán

A Takla-Makán körülkerítése 2024-ben ért véget. A kutatók szerint ez stabilizálta a homokdűnéket és növelte az ország erdőborítását az 1949-es 10 százalékról több mint 25 százalékra. Az új eredmények azt is felfedik, hogy a sivatag peremének növényzete több szén-dioxidot köt meg, mint amennyit a Takla-Makán kibocsát.

A csapat a növényzet földi megfigyelésének adatait, valamint a sivatagi csapadékra, növényfedésre, fotoszintézisre és szén-dioxid áramlásra utaló műholdas adatokat elemezték az elmúlt 25 évből. A vizsgálat időtartama alatt, a sivatagi „nedves” évszakban, júliustól szeptemberig a csapadékmennyiség 2,5-szerese volt a száraz évszakénak, átlagosan havi 16 milliméter. A több eső növelte a növényborítást és serkentette a fotoszintézist, így csökkentve a szén-dioxid szintet a sivatag felett – 416 ppm-ről 413 ppm-re.

Korábbi tanulmányok már sejtették, hogy a Takla-Makán szénelnyelő lehet, ezekben a vizsgálatokban viszont a homok képességeire fókuszáltak. Ez az anyag azonban nem stabil szénelnyelő, mert a felmelegedéssel a homokban lévő levegő kitágul, ami kibocsátást eredményezhet.

Yung szerint a Takla-Makán peremének története sikeres modell, amely bizonyítja, hogy a sivatag szén-dioxid-elnyelővé alakítható. Ennek ellenére a Nagy Zöld Fal sivatagosodás elleni hatásai továbbra is tisztázatlanok.