Már 70 éve is kimutatható volt a légkörben a CFC
Az ózongyilkos CFC vegyületek mérési adatai eddig csak 1971-ig nyúltak vissza, egy új adatbázis elemzésével további két évtizeddel korábbi mintákban is sikerült kimutatni őket.
A sztratoszféránk ózonpajzsa létfontosságú az élet szempontjából, mivel elnyeli az ultraibolya sugarak leginkább veszélyes, DNS-károsító részét. James Lovelock találmánya segítségével sikerült a légkörben kimutatni azokat a vegyületeket, amelyek kulcsszerepet játszottak abban, hogy az ózonpajzsunkon hatalmas lyuk keletkezett.
Az eddigi mérési adataink 1971-ig vezettek vissza, ekkortól tudjuk, hogy mennyi volt a légkörben a CFC mennyisége. Azonban nemrégiben egy svájci obszervatórium archív mérési adatai közt további információkra bukkantak. A felfedezésről, amelyet a Geophysical Research Letters folyóiratban publikáltak, a Brémai Egyetem számolt be.
A Jungfraujoch Obszervatórium (nyitóképünkön) 3571 méteres tengerszint feletti magasságban található Svájcban, csillagászati, légköri és időjárási megfigyeléseket egyaránt végeznek itt a szakemberek. Az obszervatóriumban 1949-ben építette meg Marcel Migeotte professzor és kutatócsoportja azt a spektrométert, amelynek mérési adatait analóg módon, papírhengereken rögzítették.
A mérések eredeti célja a Nap megfigyelése volt, azonban emellett a földi légkör egyes jellemzőit is megörökítették a korabeli vizsgálatok. Annak idején ezek a légköri adatok igen zavaróak voltak, most viszont ezek kerültek az érdeklődés középpontjába.
A papírhengerek adatait nemrégiben digitalizálták, majd a vizsgálatuk során rábukkantak a CFC-12 hagyta jelekre.
Az adatok meglepően magas értéket mutattak: 26 pptv, vagyis egybillió (10-12) légköri részecskére jutott 26,1 CFC-12 molekula. Ez mintegy háromszor annyi, mint amit a múltra vonatkozó modellszámítások alapján kaptak (9,2 pptv) a szakemberek. A kutatók szerint valószínűleg az állhat az eltérés hátterében, hogy a modellekben valószínűleg nem vettek figyelembe minden kibocsátó forrást.
Az efféle már-már történelminek nevezhető mérések adatai sokat segíthetnek abban, hogy a modelleket finomítsák, pontosítsák a szakemberek. Ezzel pedig a várható jövőt is pontosabban tudják majd előrejelezni. A most használt adatbázisból, vagy ehhez hasonló, másutt készült mérési eredményekből pedig egyéb, a légkörben csak kis mennyiségben jelen lévő gázokat is ki lehet talán mutatni majd.
Feltárták az Uránusz külső gyűrűinek összetételét és eredetét
A legújabb űrteleszkópos megfigyelések új részleteket tártak fel az Uránusz eddig alig ismert halvány gyűrűiről.
Égi jelenségek 2026. május második felében
Holdsarlóval kezdődik és teliholddal végződik az időszak, már szépen megfigyelhető a nyári Tejút, hajnali és alkonyi holdsarlókat is láthatunk, és együttállásokra is érdemes lesz rápillantani.
Apránként nyeli el a föld Mexikóvárost
Friss műholdas adatok mutatják meg a Mexikóvárost sújtó talajsüllyedés mértékét.
Eltérnek légköri hatásaikban Kanada és Alaszka erdőtüzei
Bár a tüzek mindkét helyszínen üvegházgázok kibocsátásával járnak, a kanadai területen ezt egy másik folyamat képes ellensúlyozni.
A francia Riviérán is lehet katasztrofális cunami
Bár a pusztító cunamik jelenségét általában a Csendes- és az Indiai-óceán partvidékéhez kötjük, a vizsgálatok azt mutatják, jobb, ha a Földközi-tenger lakói is felkészülnek rá.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
