Hamarosan megtalálhatják az elveszett szovjet holdszondát

Az első sikeres Holdra szállást, igaz, még csupán egy automata szondával, és sokadszori próbálkozásra, de a szovjet űripar sikerei közt tudhatjuk. A landolása után a gömbölyded, strandlabda nagyságú szonda virágszirom jellegű támasztékait kinyitotta. Eztán nekiállt kamerájával körbepásztázni környezetét, majd a készített képeket rádión hazasugározta.

Ezeket a rádiójeleket úgy kódolták, ahogy a sajtó számára továbbított képeket is, így a brit Jodrell Bank óriásantennája segítségével elcsípett jeleket fotókká tudták alakítani. Ennek köszönhetően a nyugati sajtóban előbb jelentek meg az első (szovjet) fotók, mint a Szovjetunióban, ahol felsőbb utasításra visszatartották a képeket.

A szonda akkumulátorai segítségével mindössze néhány napon át üzemelt, majd örökre elhallgatott. Azonban az űrkutatás iránt érdeklődők számára azóta is kérdés volt: vajon pontosan merre is hajtotta végre történelmi leszállását e szonda? Annak idején ugyan közölte a szovjet sajtó a koordinátákat, azonban azok pontossága hagyott némi kívánni valót maga után. Valószínűleg több tíz kilométert tévedtek a koordináták

Évtizedeken át kutatták a nyomait, ám mindeddig nem sikerült rábukkanni. Azonban nemrégiben két próbálkozásra is sor került. Az egyikről az NPJ Space Exploration folyóiratban arról számolt be egy angol-japán kutatócsoport: megpróbálják azonosítani a Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) Hold körül keringő szonda nagy felbontású fotóin.

A vizsgálatokhoz részint felhasználták a Luna-9 által hazaküldött képeket is, illetve egy gépi tanuláson alapuló módszer révén az ismert holdi leszállások nyomait. Találtak is egy másik szovjet szondát (Luna-16), illetve néhány gyanús pontot, alig 5 kilométerre a hivatalos szovjet Luna-9 koordinátáktól.

A Luna-9 fotóinak elemzése során a látottakat megpróbálták ráilleszteni arra a tájra, amit a szoftver talált. A legnagyobb tárgy itt nem a Luna-9 maga, hanem az azt hordozó leszállóegység, amelyből a felszín közelében kipottyant a később virág alakúra kinyílt golyó.

Forrás: Pinault et al.

Az LRO, illetve az indiai Csandraján holdszondák rendkívül részletes felvételeket készítettek égi kísérőnk szinte teljes felszínéről, s ebbe a korábbi landolások helyszínei is beletartoztak. A Luna-9 azonban túl apró falatnak bizonyult még e kiváló felbontáshoz is, egyszerűen nem lehetett megkülönböztetni a szondát a környező domborzati, felszíni elemektől – írta a Scientific American.

A kutatók emiatt is fordultak a gépi tanuláshoz. A betanítás során az ismert leszállóhelyeket, a Holdon heverő ismert emberi tárgyakat vették alapul, majd ráengedték a szoftvert a felvételek sokaságára. Az így kiszűrt képek nagyon tanulságosak, de távolról sem elegendőek ahhoz, hogy eldöntsék: valóban az alig fél méteres Luna-9 nyomai lehetnek ott.

A feladathoz Vitalij Jegorov, egy fiatal orosz szakember, független kutatással csatlakozott. Róla annyit érdemes tudni, hogy űrkutatásra szakosodott újságíró és korábban egy magán űrcég alkalmazottja volt. Jegorov néhány éve már megtalálta a Mars felszínén a szintén szovjet Marsz-3 leszállóegységet, egy ott keringő szonda, az MRO 25 centis felbontású képein.

A Marssal szerencséje volt, viszonylag kis területet, 25-ször 5 kilométeres részt kellett átböngésznie. A Holdon azonban egy 100 kilométer átmérőjű régió várt rá, és a képek felbontása se volt elég jó. Épp ezért az egyszerű „manuális” vizsgálatai nem is hoztak sikert.

Jegorov, akit „külföldi ügynöknek” bélyegeztek meg az orosz hatóságok, mivel ellenezte az Ukrajna elleni háborút, ma önkéntes száműzetésben él. Közösségteremtő erejét felhasználva aztán segítséget kért a blogja olvasóitól, majd végül találtak is egy erősen gyanús régiót. Itt ugyan a meglévő képek felbontása túl kicsi, ám a hasonlóság az ismert adatok, képek alapján várt mintázathoz elég nagy volt.

2026 márciusában – a már ismert, remélhetőleg pontos koordináták alapján – az indiai Chandraján-2 keringő szonda készíteni fog nagy felbontású képeket is e területről. A 25 centis felbontás már elegendő lesz ahhoz, hogy igazolni – vagy cáfolni lehessen a feltételezést, miszerint itt pihen a Luna-9. Ilyen, vagy későbbi, esetlegesen még nagyobb felbontású képekre mindenképpen szükség lesz ahhoz, hogy igazolni lehessen a pontos helyszínt.

Akár az angol, akár az orosz kutató feltételezése is bizonyul helyesnek, a megtalált szonda számos lehetőséget rejt. Megtudhatjuk például, miként is változnak az évtizedek alatt a holdi körülmények közt az ember alkotta tárgyak. Talán valamikor a jövőben majd turistákat vezetnek az első emberi leszállóegységhez, vagy más, az űrkutatás hajnalát képviselő tárgyhoz!