CT-vizsgálat tárta fel a régmúlt földrengéseit

Sok ezer év földrengéseit ismerhették meg új-zélandi kutatók az orvosi diagnosztikai eszköz földtani alkalmazásának segítségével.
Ha szeretnénk tudni, hogy egy adott területen mekkora esélye van a károkozó földrengésnek, alaposan meg kell ismerni azt, hogy a múltban milyen erős rengések voltak, s milyen gyakorisággal fordultak ezek elő. A világ legnagyobb részén – és ebbe olyan, fokozottan földrengésveszélyes területek is beletartoznak, mint Új-Zéland – sajnos csak rövid időszakra tudunk visszatekinteni.
Nincsenek írásos feljegyzések, és nincsenek olyan régi építmények, amelyekben a keletkezett kár alapján ki lehetne számítani, mi volt a múltban. Ilyenkor a szakemberek igyekeznek valami alternatív módszert keresni a rengések múltjának feltárásához.
Az új-zélandi Waikato Egyetem kutatói most a tavi üledékekben keresték a régmúlt földrengéseket, Hamilton városa közelében. A térségben néhány éve útépítés során több törésvonalat is felfedeztek, azonban egyáltalán nem biztos, hogy már minden veszélyes törést ismerünk itt.
Több tudományterület szakembereinek összefogásával mintegy 20 ezer éves tavak üledékrétegeit vizsgálták meg. Az üledékrétegek egyenletesen rakódnak le, és a bennük lévő vulkáni törmelékek, vulkáni hamurétegek segítségével meg lehet határozni az egyes rétegek korát, s ezek segítségével az egykori rengésekét is.

Az üledék sok szerves anyagot tartalmazó rétegei sötétek, ebben a lerakódott vulkáni szemcsék világos, szürkés árnyalatú sávokat alkottak. Amikor egy erőteljes fölrengés pattant ki, ezek a világos sávok kimozdultak, bennük függőleges és oldalirányú áramlások indultak meg, és a rengés végén a rétegük ezen új formájában stabilizálódott.
A CT segítségével egészen pontosan fel lehetett mérni e kimozdulásokat, és azt, hogy milyen méretű szemcséket miként érintett ez. Így azután pontos számításokkal bukkanhattak a régmúlt rengéseinek nyomára.
Amikor egy jelentősebb földrengés pattant ki a térségben, akkor ezek az üledékrétegek kimozdultak, a kimozdulás jellege és mértéke pedig a rengés erősségével függ össze. A nagyobb rengések még talajfolyósodást is előidéznek ezekben az üledékekben, ezek a nyomok a leginkább árulkodók a múltbéli, veszélyes erősségű rengésekről.
A vizsgálatok legalább öt nagy erejű, köztük három 7-es erősséget meghaladó rengést tártak fel a régióban, az elmúlt 15700 évből, ráadásul ezekből kettőt az elmúlt 1800 évből. Nemcsak a rengések erőssége és ideje derült ki, hanem több, eddig ismeretlen törésvonalra is rábukkantak a 18 tómederből kiemelt furatok összehasonlításával.

A hasonló vizsgálatokra másutt is sort lehet keríteni, ahol a vulkáni rétegek pontos kormeghatározást tesznek lehetővé, ilyen például Izland, Japán, Olaszország, Chile, vagy épp az USA és Kanada északnyugati régiói. Az így felismert veszélyek – akár a rengések nagysága és gyakorisága, akár a törésvonalak elhelyezkedése – alapján olyan módon tervezhetik meg az építményeket, infrastruktúrát, hogy az a térségben lehetséges rengéseknek képes legyen ellenállni.





































































































































































































