Miért van olyan sok olaj Iránban és a Közel-Keleten?

A kőolaj geológiai története év-százmilliókra nyúlik vissza, az emberiség számára néhány évezrede vált fontossá. Eleinte bitumenként, természetes szivárgásaiból nyert formáiban csak építő- és szigetelő anyagként, orvosi csodaszerként, gyújtólövedékekként használták. Ugyanígy, a természetes szivárgásokból vált a földgáz vallási jelentőségűvé.

Azonban a 19. század közepén, a lengyel Ignacy Łukasiewicz kidolgozta a nyersolajból a petróleum lepárlását – ettől kezdődően a folyamat megállíthatatlan volt. Eleinte csak világításra, ám később, számos további felfedezést, fejlesztést követően üzemanyagként vált jelentőssé az olaj. A 19. század végétől már a Kaszpi-tenger kőolajkincsét (Baku környéke) nemzetközi vállalkozások aknázták ki, itt dolgozott például a Nobel-fivérek vállalata, a Rotschildek vállalata, vagy a Shell.

1908-ban William Knox D’Arcy felfedezi az első iráni olajmezőt, egy évvel később megalakul a mai BP elődje. A következő évtizedekben számtalan új forrást találnak, több ország és több olajvállalat kapcsolódik be a kitermelésbe – a helyiek mellőzésével.

Ez afféle ipari gyarmatosítás volt, amelynek kialakulásába, a már ekkor meglévő konfliktusokba többek közt Almássy László Levegőben, homokon című könyvében is bepillanthatunk. A világgazdaság igazából csak a második világháborút követően vált igazán olajfüggővé, és számos kisebb-nagyobb háború helyszíne is volt a régió. No de miért is van itt ilyen sok olaj?

A jura és a kréta időszakban sekély, kontinentális peremvidéken elhelyezkedő tenger borította a régiót, amelynek virágzó élővilága biztosította a szerves alapanyagot a későbbi kőolaj legnagyobb részéhez. A terület tektonikai mozgásainak köszönhetően a szerves üledékeket tartalmazó rétegek és az üledékes kőzetrétegek egymásra rakódva váltakoztak, és ezekben esett csapdába a világ jelenleg ismert kőolajkészletének 12 százaléka, a mai Irán területén.

Nagyjából 25-30 millió évvel ezelőtt a mai Vörös-tenger területén elkezdődött az a hasadékképződés, amelynek hatására Arábia elvált Afrikától, és mind a mai napig nyomul Eurázsia felé. A kőzetlemezek találkozása hatására alakult ki a Zagrosz-hegység, amelynek létrejöttével egy úgynevezett előtéri medence is született.

A Zagrosz súlya alatt behajlik a litoszféra, és a hegységgel párhuzamos süllyedék keletkezik, ez általában sok száz kilométer széles. A Zagrosz esetében ez gyakorlatilag a Perzsa-öböl környezetét jelenti. A földrajzi határpontja az a Hormuzi-szoros, amelyről sokszor hallottunk az utóbbi évtizedek és hetek híradásaiban, sajnos.

Míg a Perzsa-öböl vize sekély, maximális mélysége is csak 93 méter, de átlagban inkább a 35-50 méter a jellemző, épp ezért a tankerhajók is csak meghatározott csatornákon tudnak közlekedni, ez különösen igaz a szorosra. Emiatt is van könnyű helyzetben az, aki le akarja állítani az öböl hajóforgalmát, az olajszállítást. A Hormuzi-szoros túloldalán, az Ománi-öbölben (ez a fenti kép jobb szélén látszik csak picit) a víz már óceáni mélységű, több ezer méteres.

A kőolaj és a földgáz földtani csapdája, amelyből kitermelhetik.

Forrás: Wikimedia Commons

A Perzsa-öböl területe a geológiai régmúltban a szerves üledékeket halmozta, majd a későbbi geológiai folyamatok révén azok kőzettani csapdákba szivárogtak át.

• adott a szerves anyagokban gazdag üledék, amely a sekély, meleg tengerekben képződött kb. 90-200 millió éve
• az ezt követő év-tízmilliók során további rétegek rakódtak ezekre, és elkezdtek a mélybe süllyedni, közben emelkedett a hőmérsékletük
• nagyjából 50 Celsius-fok körüli hőmérsékleten a szerves anyagok átalakulásával létrejön a kőolaj előanyaga, a kerogén
• további hőmérséklet-növekedéssel pedig ebből kőolaj, illetve még magasabb hőmérsékleten földgáz keletkezik
• az olaj kisebb sűrűsége miatt elkezd felfelé vándorolni a kőzetekben, azok repedésein, pórusain át
• a Zagrosz felgyűrődése során számos párhuzamos redő alakult ki a kőzetekben, amelyek kimondottan jól tudják összegyűjteni a felfelé igyekvő szénhidrogéneket
• ahhoz, hogy a kincs a kőzetekben is maradhasson, zárórétegre is szükség van, ami megakadályozza, hogy a felszínre jusson, a Perzsa-öböl térségében ez kősó, anhidrit, illetve nagy sűrűségű pala.

A helyzet itt ezeknek köszönhetően igen egyedi és ideális ahhoz, hogy az olaj összegyűlve hozzáférhető és kitermelhető legyen.