Először bukkantak tektitre Brazíliában

Bolygónkat számtalan kisebb-nagyobb becsapódás érte létezése során, ezek némelyike olyan nagy erejű volt, hogy az esemény során megolvadt és a légkörbe repült kőzetcseppek is tanúskodnak a becsapódásról. Ezek az obszidiánszerű kőzetüveg cseppecskék a légköri útjuk során igen hirtelen hűlnek ki – ezért is válnak üvegszerűvé, nincs idő a hűléskor a kristályok kialakulására.

Eközben gyakran valami kerekded alakba, pl. csepp, lapított golyó, súlyzó rendeződnek. Átlagosan néhány milliméterestől néhány centis méretig változhatnak.

Amikor az eredeti becsapódás helyszínétől távolabb földet érnek, általában valamilyen üledékes rétegben maradnak fenn, ám nem túl sokáig, geológiai értelemben. Ennek az az oka, hogy könnyen átalakulnak, mállanak és ez ahhoz vezet, hogy a környezeti hatásoktól függően csak néhány millió, maximum néhány tízmillió évig képesek megőrződni. Az egy-egy azonos becsapódáshoz köthető tektitek meghatározott területeken találhatók, és ezek alapján lehet őket csoportosítani.

Eddig mindössze öt jelentős tektit szórási mezőt ismertünk: a legnagyobb ausztrál-ázsiai, közép-európai, észak-amerikai – lehet, hogy ehhez kapcsolódik a belizei, illetve elefántcsontparti. Néhány esetben ismert maga a becsapódási helyszín (kráter) is, de nem mindegyiknél. A most, a Geology folyóiratban leírt brazil szórási mező lehet a hatodik. A tektitekre először Minas Gerais államban bukkantak rá, ezért a nevük geraisit lett, később további lelőhelyet találtak Bahía és Piauí államokban is. Jelenleg a szórási mező mintegy 900 kilométeres hosszúságú terület.

2025 júliusáig a kutatók mintegy 500 darabot gyűjtöttek – ez az újabb felfedezésekkel már 600-ra nőtt azóta. Az egyedi tektitek egy grammtól 85,4 grammig terjedő nagyságúak, a leghosszabbik darab 5 centis hossztengelyű. Alakjuk tipikusan tektites, vagyis a kőzetolvadék-cseppek légkörben megtett útját, annak aerodinamikai hatásait tükrözi: csepp, tojásdad, korong, súlyzó és megcsavarodott formájúak.

Bár külsőre feketének tűnnek, áteső erős fényben zöldes-szürkés az árnyalatuk. (Összevetésül: a közép-európai moldavitot, ami élénk, világos zöld színű, már a középkortól használták ékszerkészítésre a különös szépsége miatt.) A geraisit tektitek felületén számtalan kis bemélyedés látható, ezek a kőzetolvadék egykori buborékainak maradványai – ilyesmit egyébként a megszilárdult vulkáni lávacafatokon is látni, ám a tektiteké jellegzetesebb.

A geraisit áteső fényben zöldes árnyalatú

Forrás: Crósta et al.

A kutatók részletesen megvizsgálták a kőzetüvegek összetételét, s ezzel sikerült igazolni, hogy azok becsapódáshoz köthető eredetűek, és nem például vulkániak. Ebben az egyik kulcstényező a víztartalom kérdése: az obszidiánhoz képest mintegy tized annyi víz volt a geraisit darabokban. Az argonizotópok arányai alapján a korát is felmérték: 6,3 millió évvel ezelőtt képződhettek, de arról egyelőre nincs elképzelés, hogy hol lehet a becsapódás helye.

Azonban a kőzetüveg összetétele alapján a kutatók a São Francisco ősmasszívum területét tartják valószínűnek – ez Dél-Amerika egyik legősibb területe. A tektitek izotóparányai pont egy efféle, ősi, mintegy 3 milliárd éves, gránitos kőzetre mutatnak. Remélhetőleg a későbbiek során készülhet olyan felmérés, amely távérzékelési módszerekkel ki tudja mutatni, hol rejtőzhet az egykori becsapódás sebhelye!

Az észak-amerikai Chesapeake-öböl alatt sok száz méterrel rejtőző kráter maradványai, amelyeket csak a távérzékelési módszerekkel ismerhettek meg a szakemberek.

Forrás: Wikimedia Commons

A kutatók jelenleg olyan modellszámításokon dolgoznak, amelyek alapján megbecsülhető, hogy mekkora volt a becsapódó objektum, és mekkora krátert is kellene keresni. Az eddig ismert tektitek alapján ez azért elég jelentős esemény lehetett, de biztosan kisebb volt, mint az ausztrál-ázsiai.

Az efféle kráterek, még ha több tíz kilométer átmérőjűek is, könnyedén eltűnhetnek a földtani és eróziós folyamatok révén. A gravitációs vagy számos esetben mágneses eltérések is azonosíthatók, ezekkel behatárolható a kráter elhelyezkedése, de a végleges bizonyítékot kőzetfuratok alapján lehet kimondani.