Látványos felhőörvények Csedzsu szigeténél

Csedzsu szigete Dél-Koreához tartozik, a félsziget csúcsától mintegy 80 kilométerre délre található. A sziget voltaképp egyetlen hatalmas pajzsvulkán – olyan, mint Hawaii vagy a Galápagos szigetei – és itt található egyébként Dél-Korea legmagasabb csúcsa is.

A Hallasan 1950 méteres tengerszint feletti magasságba nyúlik, aktív vulkánnak számít, bár a legutolsó kitörésére jó ezer éve, 1007-ben került sor. Maga a sziget az elmúlt mintegy 3 millió év során épült fel, az egymást követő kitörések fokozatosan hozták létre ezt a szép, kellemes klímájú helyet. Rendes pajzsvulkánhoz méltó módon számos kisebb parazitakúp is található az óriási kiterjedésű hegy lejtőin.

A vulkáni múltnak köszönheti a sziget azt is, hogy az 2010-ben UNESCO Globális Geopark hálózatának része lett a teljes sziget. Azonban olyan csodák várják itt az idelátogatókat, hogy ezen felül még Világörökséghez tartozó kiemelt területe is van. Ez utóbbi voltaképp három elkülönülő helyszín.

• a Hallasan vulkán csúcsrégiója
• a Geomunoreum lávabarlang-rendszer
• a sziget keleti csücskén lévő tufagyűrű, a Szongszan Ilcsulbong (angolos átírásban Seongsan Ilchulbong)

Oszloposan megszilárdult bazalt Csedzsu szigetén

Forrás: Pixabay

A szigeten, részint a kellemes klímának, részint pedig a tudatos turisztikai politikának köszönhetően szép számban találhatók golfpályák. Ennek egyrészt az az oka, hogy a Koreai-félszigeten ezeknek nincs sok hely – bár a hazánknál csak egy picit nagyobb területű országban így is akad néhány száz (hazánkban 15-20 van). A golf a távol-keleti régióban igazi státusszimbólum, ráadásul üzleti találkozók helyszíne is a golfpálya.

Korea kimondottan a gazdag (jórészt belföldi) turisták kedvére való fejlesztéseket támogatott itt az elmúlt évtizedekben, s ennek részeiként létesültek a pályák (ezek száma a szigeten 37-48, forrásoktól függően). A népszerűsége annak is köszönhető, hogy Szöultól repülővel alig egy óra alatt elérhető.

Ha valaki nem golfozni megy a szigetre, akkor se fog unatkozni. Rengeteg turistaúton járhatja be a vulkáni tájat, láthat a mi tanúhegyeink bazaltorgonáihoz hasonló szirteket, találkozhat kies vízesésekkel. Az óceáni-szubtrópusi éghajlaton számos melegkedvelő növény található, de talán a sziget egyik szimbólumának tekintett japán kaméliáról is érdemes szót ejteni.

A cserje teniszlabda méretű, élénk pirosas-rózsás virágai a vad faj esetében szimplák, a nemesített típusok sokszirmú változatokat is tartalmaznak. A sziget a kamélia őshazájához tartozik, a virágokat arborétumban is megcsodálhatja az utazó. Állatvilágában nagy testű emlősök nincsenek, ám annál több a lepke és a szitakötő – szintén a kedvező klíma hatására.

A híres lávabarlangok 100-300 ezer éve jöttek létre: egykor a forró láva folyt le bennük, a lávafolyás teteje kihűlt, ám az olvadék tovább tudott haladni alatta. A kitörések végén ezek a természetes alagutak kiürültek, és hátramaradt a sok kilométer hosszú barlangrendszer. A legnagyobbik, a Mandzsanggul, amely 7,4 kilométer hosszúságú, ebből 1 kilométert járhatnak be a turisták, kiépített útvonalon. A Csedzsu szigetén lévő lávabarlangok sajátossága, hogy belül hatalmas átmérőjűek, több méter magasak és néhol a 20 méter szélességet is elérik.

Az itt található lávacseppkövek is különleges képződmények. Ezek a még olvadt kőzetanyag maradékából jönnek létre, amikor a kitörés végén kiürül az alagút, a még a plafonon lévő olvadék lecsordogálva szilárdul meg. A legtöbb lávabarlang csak tudományos kutatók számára, különleges engedélyekkel látogatható.

Miután gondolatban végigjártuk a szigetet, emelkedjünk fel kicsit a világűrbe! A NASA Terra műholdjának felvételén, amely 2026. február 19-én készült, a Hallasan csúcsának hatására kialakult felhőörvényeket figyelhetünk meg. A légkörünk folyadékként áramlik, és a vulkáni csúcs mintegy belelóg ebbe az áramlásba.

Ilyenkor örvények szakadnak le az áramlás irányával szembeni oldalon, amelyeket a magyar Kármán Tódor után Kármán-féle örvénysoroknak nevezzük. Ahhoz, hogy ilyen látványos, szabályos szerkezet születhessen, megfelelő áramlási sebességre van szükség: az óránként 18-54 kilométer közti szélben válnak látványossá az örvények.

A felvétel bal oldalán a kínai szárazföld szélét látjuk, a Jangce torkolatvidékével. A folyó által hordozott, és a szárazföldről érkező, bemosódó rengeteg hordalék a tenger kékségét sárossá festi. Ez a téli időszakra kimondottan jellemző, ilyenkor a tengeri áramlatok is évszakos jellemzőik szerint működnek, és a víz függőleges keveredése is más, mint az év többi időszakában.

A legyezőszerűen szétterülő hordalék a Sárga-tenger és a Dél-Kínai-tenger vizét egyaránt elszínezi. A Sárga-tenger egyébként pont a benne látható hordaléknak köszönheti a nevét is, amelyet a most megismert helyszínnél északabbra torkolló Sárga-folyó szállít.