30 millió tonnás szénrejtélyt tartogat a Kongó-medence

Egy új tanulmány szerint a Kongó-medence fekete vizű tavai és folyói ősi, tőzeges eredetű szén-dioxidot bocsátanak ki a légkörbe – számol be a Live Science. A kutatók korábban úgy vélték, hogy az üvegházhatású anyag jól el van raktározódva a vidék lápjaiban. Az eredmények ellentmondanak a régóta fennálló feltételezésnek, miszerint a régi tőzegszén a felszín alatt marad.

Travis Drake, a Zürichi Svájci Szövetségi Műszaki Egyetem munkatársa úgy véli: egy 30 millió tonnás kérdéssel állunk szemben. Vajon kismértékű, természetes szivárgásról vagy széles körű destabilizációról van szó?

Mik azok a feketevízek?

Drake és kollégái az elmúlt négy évben három kutatóutat tettek a Kongó-medencébe. A csapat a Cuvette Centrale-ba (Középső-medence) utazott, amely a Kongói Demokratikus Köztársaságban található, ez a 145 ezer négyzetkilométeres erdő- és mocsárvidék ad otthont a bolygó legnagyobb ismert trópusi tőzegláp-komplexumának. A Cuvette Centrale szívében és déli részén két három víztestet, a sötét vizű Mai-Ndombe- és Tumba-tavat, valamint a Kongóba torkolló Ruki folyót mérték meg.

A feketevizek nagy mennyiségű bomló növényi maradványt, vagyis oldott szerves szént tartalmaznak, ez felelős sajátos árnyalataikért. Ez az oldott szerves anyag a környező mocsarakból és erdőkből származó közvetlen szén-dioxid-beáramlással együtt túltelített szén-dioxid-koncentrációt eredményez, ami jelentős kibocsátáshoz vezet.

Korábban azt feltételezték, hogy az emisszió nem a Cuvette Centrale ősi tőzegéből származik, mivel ezen lerakódásokat rendkívül stabilnak, a bomlástól védettnek tartották. Drake csapatának eredményei most mást mutatnak: úgy tűnik, a helyi kibocsátás jelentős része 2170-3500 éves tőzegből származik.

Így jut a tőzegszén a légkörbe

A szakértők 2022 és 2025 között kis csónakokkal végezték vizsgálataikat. Az ökoszisztémák viszonylag érintetlen állapotban vannak. Akad néhány kis település és falu a Mai-Ndombe-tó körül, de ezek ritkák és messze vannak egymástól” – mondta Drake.

A csapat az üledékeket, az üvegházhatású gázokat, az oldott szerves szént és az oldott szervetlen szént mérte meg. Később, a laboratóriumban, a kutatók nagy pontosságú spektrometriával elemezték a mintáikat.

„Mivel a tóban található szerves szén modern volt, feltételeztük, hogy a szervetlen szén is az lesz, ezért kezdetben csak egyetlen mintát vizsgáltunk a megerősítés érdekében” – elevenítette Drake. Ám amikor kiderült, hogy a mintában található szervetlen szén körülbelül 40 százaléka évezredek óta létezik, a csapat az alaposabb analízis mellett döntött.

A három víztest esetében hasonló eredmények születtek: úgy tűnik, a térség mikrobái lebontják a tőzegszenet, szén-dioxidot és metánt hozva létre. Ez aztán beszivárog a tavakba és folyókba, majd onnan a légkörbe kerül.

Mit jelenthet a Kongó-medencében észlelt jelenség?

A Cuvette Centrale becslések szerint a világ trópusi tőzeglápjaiban tárolt szén egyharmadát tartalmazza, ami körülbelül 30 milliárd tonnának felel meg. Lehetséges, hogy az ősi tőzeg közelmúltbeli szén-dioxid-veszteségei új tőzeglerakódások kialakulásával állnak kapcsolatban, vagyis a jelenség a természet egyensúlyi állapotba való visszatérését jelentheti.

De az is elképzelhető, hogy a klímaváltozás destabilizálja a régóta eltemetett lerakódásokat. Ha ez az eset áll fenn, úgy a Kongó-medence tőzeglápjai a kritikus ponthoz közelednek.

„Ez a folyamat egy kritikus sebezhetőségre hívja fel a figyelmet” – mondta Drake. „Ha a régióban a jövőben aszály következik be, ez a szállítási mechanizmus felgyorsulhat, és ezek a hatalmas szén-dioxid-tárolók a légkörbe jutó szén-dioxid fő forrásává válhatnak.”

A kutatók következő lépésként a Kongó-medence tőzegében csapdába esett vizet fogják elemezni, hogy kiderítsék, a mikrobák felszabadítanak-e ősi szén-dioxidot, és ha igen, miként.