Grönland saját pora gyorsítja a jégvesztést

A jégfelszínen algák élnek – ez a kevéssé ismert dolog is fontos szerephez juthat, ha a sarkvidékek jégtakarójáról van szó. Az algák a porhoz hasonlóan sötétebbé teszik a jeget, havat, így az több sugárzást nyel el, olvadni fog. Ezek az algák nem egyszerűen csak élnek, de megfelelő körülmények közt szaporodnak is, vagyis nő az algasűrűség, vagy épp az algával borított felszín területe.

Vajon a por, a benne szállított ásványi tápanyagok miként befolyásolják az algák életét? Egy angol vezetésű kutatócsoport nemrégiben azt mérte fel, hogy a grönlandi eredetű, vagyis helyi por miként hat az algákra. A kutatást az EOS földtudományi hírportál ismertette.

Korábbi vizsgálatok már feltárták, hogy az ásványi por (az a kőzetliszt, amit a jégtakaró mozgása „őrlése” állít elő) jelentős mennyiségű foszfort tartalmaz. Ez pedig kulcstényező a jégfelületet sötétítő algák növekedésében, de a legtöbb klímamodell egyszerűen kihagyja a számításból. A kutatók azt vizsgálták meg, miként is jut el a foszfortartalmú kőzetliszt a jégfelszínre. Ehhez a helyszíni expedíciókon mérték meg a légkörben utazó por mennyiségét.

A jégtakaró felszínén vertek tábort, és egyrészt részecskeszámlálóval mérték, mennyi porszemcse száll el felettük, másrészt erre készült szűrőkkel be is gyűjtötték a szemcséket. Később azután a begyűjtött szemcsék ezreinek precízen megmérték a méretét és a kémiai, ásványi összetételét.

A mérések alapján 500-1600 milligramm por jut évente a jégfelszín egy-egy négyzetméterére, a mennyiség éves változékonyságot mutat.

A méréseket a jég peremétől 35-100 kilométeres távolságokban végezték, és kiegészítették a jégből kiemelt minták portartalmának vizsgálatával is. Ezeken túl nagy mélységből, korábban kiemelt jégfuratok, mások által vizsgált eredményeit is figyelembe vették. Kiderült, hogy a jégmező széléhez közel, vagyis ahol most mértek, a helyi eredetű por dominált.

Azt a port fújta fel a szél a jégfelszínre, amit maga a jég hozott létre, ráadásul az évek alatt egyre nagyobb mennyiségben. Azonban a jégmező közepén, a peremektől nagy távolságan kiemelt furatok már távoli eredetű port is tartalmaztak. E por nagyobb légköri magasságokban utazik, és az elemzések szerint nem ritkán a kelet-ázsiai sivatagokból ered.

Érdekes módon a porral együtt algák is szálltak a szélben: a jég sötétedését és olvadását fokozó az Ancylonema nordenskjoeldii nevű algát is megtalálták a levegőből vett mintákban. Ez azt is jelenti, hogy maguk az algák is eljuthatnak olyan helyekre, ahol korábban még nem voltak jelen.

A porral érkező foszfor az algák számára létfontosságú tápanyag, a jelenlétében beindulhat az algavirágzás – nélküle viszont nem. A porral érkező hidroxi-apatit ásvány foszfortartalma az algák számára könnyen hozzáférhető, azt fel tudják használni biológiai folyamataikban. Minél több a foszfor, annál több alga lesz. Ha több az alga, gyorsabban olvad a jég, és még több sziklafelület válik szabaddá.

A gleccser őrlő munkája által készített kőzetliszt ezeken a jégmentes felszínű területeken, a gleccserek peremén, a gleccser alól érkező olvadékvízből lerakódik. Egy idő után kiszárad, és mivel nincs növényzet, ami megfogja, a széllel könnyen a levegőbe emelkedik.

Alapvetően a jégtakaró belseje felől fújó katabatikus szelek jellemzőek e területre, ezek pedig pont a por jégre hordása ellen dolgoznak. Azonban, ha frontok, ciklonok érik el a partokat, akkor a szélirány megfordul, és a tenger felől a sziget belseje felé irányul a porszállítás – ez képes felhordani a jégre a helyi port. A kutatók szerint az eredményeik alapján az egész északi sarkvidéken figyelembe kellene venni a helyi por légköri szállítását a jég jövőjének számításaiban.