Így találta meg útját a Colorado a Grand Canyonba

A hosszú életű folyók gyakran változtatják medrüket, az aktuális domborzatnak, tektonikai helyzetnek megfelelően. Rengeteg folyamat beleszólhat ebbe, például a hegységek kiemelkedése, ahogy ez az egykor még keletről nyugatra haladó Amazonas-ős esetében volt. Még a mi Dunánk őse is sokat változott, a torkolata egykor a Bécsi-medencében volt: folyamunk az akkor még létező Pannon-tóba folyt.

A Colorado folyó, amely Észak-Amerika egyik legismertebb táját, a Grand Canyont létrehozta, szintén másfelé folyt évmilliókkal ezelőtt. Egy kaliforniai vezetésű kutatócsoport nemrégiben feltárta, rekonstruálta, merre vitt a folyó útja, és mikor tért át a mai Grand Canyon területére.

A kutatók a kőzetekben lévő cirkonkristályok segítségét vették igénybe: ezek az aprócska ásványi szemcsék afféle időkapszulák, magukban őrzik a múltjukat, származásukat. A vizsgálatok során azt igazolták a cirkonkristályok által, hogy a folyó 11 millió éve már létezett a mai Colorado állam területén, ám csak nagyjából 5,6 millió éve vitt át útja először a Grand Canyonon.

Először a kanyontól keletre folyt, akkor még egy korabeli tó volt a célállomása, és csak mintegy 4,6-5,2 millió éve érte el mai torkolatvidékét a Kaliforniai-öbölben. Ezzel vált a folyó kontinentális léptékűvé.

Az ilyen, kontinenseket átszelő folyók a környezetükben lévő ökoszisztémákat is átalakítják, összeköttetést teremtve távoli tájak közt.

A Grand Canyon több fázisban, hosszú idő alatt jött létre, ám eddig rejtély volt, mikor is lépett be a Colorado e sziklavidékbe és véglegesítette annak mai arcát. A sziklák közt évmilliókkal korábban is jártak folyók és a kanyon egyes szakaszait, egymástól függetlenül, mozaikszerűen már elkezdték kivájni, ám a teljes összeköttetést csak a Colorado hozta el. A folyó számára az utolsó jelentős akadályt egy magasabban fekvő terület jelentette.

A Kaibab-fennsík nevű helyszín annak a tónak a közelében volt, amelybe az ős-Colorado is torkollott, már 6,6 millió éve. A folyó rengeteg hordalékot szállított és folyamatosan töltötte fel a tó medencéjét, amelynek így a vízszintje is emelkedett. Ebben az időszakban (késő miocén, kora pliocén) az éghajlat is változott, ez is hozzájárult a vízszint növekedéséhez.

A tó szintje aztán elérte a Kaibab-fennsík kb. 2300 méteres tengerszint feletti magasságú „gátját”, egyszerűen átbukott a fennsíkon.

Innen még közel egymillió év kellett ahhoz, hogy elérje a tengert is a Colorado. A története pedig arról is mesél, hogy egy-egy nagy, kontinentális léptékű folyó (ezeket mi magyarul folyamnak is hívjuk) kialakulása nem egy csapásra zajlik.

Sok esetben a meglévő, kisebb vízrendszerek összekapcsolódása a kulcsa annak, hogy egy ekkora összeköttetés kialakuljon. A Grand Canyon esetében az első, legősibb bemélyedések közel 65 millió éve születtek, megint más részen 15-25 millió évesek. A Colorado átbukása után ezek a paleokanyonok egy rendszerré alakultak.