Szeptemberben indulhat a Roman-űrteleszkóp
A Nancy Grace Roman csillagászról elnevezett űrteleszkóp a következő generációs űreszközöket képviseli majd.
Nancy Roman a NASA vezető csillagásza volt, és a Hubble-űrteleszkóp anyjaként is emlegetik. A róla elnevezett űrteleszkópot, a NASA igazgatója, Jared Isaacman nemrégiben közzé tett információi alapján 2026. szeptember elején indíthatják. A NASA ígérete szerint legkésőbb 2027 májusáig el kell indulnia az új űrteleszkópnak.
„Igazi sikertörténet a Roman fejlesztésének felgyorsítása, azt mutatja meg, mire vagyunk képesek, ha az állami beruházások, az intézményi szakértelem és a magánszektor összefognak” – mondta el az igazgató. Az ötévesre tervezett üzemideje végére a Roman-űrteleszkóp mintegy 20 ezer terabyte adatot gyűjthet össze, amelyben galaxisok százmilliói, százezer exobolygó, több milliárdnyi csillag, valamint különleges objektumok és jelenségek kerülnek az adattárába.
Felmerül a kérdés: miért van szükség egy újabb űrteleszkópra, amikor a Hubble-űrteleszkóp és a Webb-űrteleszkóp is sorra hozzák a tudományos áttöréseket inspiráló képeket, információkat? Ennek megértéséhez érdemes a három nagy űrteleszkópot összehasonlítani!
A Roman-űrteleszkópot egy SpaceX Falcon Heavy szupernehéz rakéta indítja majd útnak szeptemberben, a floridai Kennedy Űrközpontban lévő legendás LC39A indítóállásról.
Az űrteleszkóp alapját egy olyan, a Hubble-höz hasonlóan eredetileg kémműholdnak készített teleszkóp jelenti majd, amelyet a NASA az USA hadügyminisztériuma alá tartozó Nemzeti Felderítő Hivatal (NRO) ajándékaként vehetett át.
A Roman-űrteleszkóp kamerája azonban a Hubble-űrteleszkóphoz képest százszor nagyobb látómezővel rendelkezik. 11-150 perces záridejű felvételeket fog készíteni, a fő feladata a sötét anyag és a sötét energia vizsgálata lesz. Ehhez az égbolt 12 százalékáról készít majd fotókat, illetve színképi méréseket. Exobolygók tömegeinek felfedezését is várják a szakemberek a Roman-űrteleszkóptól.
Szél formálta csodavilággal vár Utah rózsaszín homoktengere
A kék égbolt, a lazacvörös színű homokdűnemező és a méregzöld borókafenyők bámulatos kontrasztja fogadja a látogatót a Utah állambeli Coral Pink Sand Dunes Állami Park területen. Gáspár Kata írása, a Vadregényes Amerika című sorozatunk legújabb része.
Ketyegő antarktiszi bomba: milyen veszélyeket rejt a Thwaites-gleccser?
Az előrejelzések alapján már 2026-ban elvesztheti keleti jégselfét a Végítélet-gleccserként is emlegetett Thwaites-gleccser.
Túlbetonozva: magunkat sodorjuk veszélybe a sok beépítéssel
Nap mint nap látjuk magunk körül az új utakat, parkolókat, lakóparkokat és ipari csarnokokat. Bár a fejlődés jeleként is értelmezhetők, mégis észrevétlenül tűntetik el azokat a termőföldeket és természetes területeket, amelyek az életünket fenntartják. A beton és az aszfalt terjedése nemcsak a tájat alakítja át: fokozza az aszályokat, a villámárvizeket és a hőhullámokat is. Ahogy egyre több zöldfelületet veszítünk el, úgy válik saját víz- és élelmezésbiztonságunk sérülékenyebbé. A kérdés már nem az, hogy építkezünk-e, hanem az, hogy meddig tehetjük ezt következmények nélkül. Schaffhauser Tibor és Sipos Vera írása.
Évezredek óta ragyognak az égen a halójelenségek
Egyre jobban eluralkodik a meteorológiai és légköroptikai jelenségek kapcsán a mesterséges eredetre célzó, konteós kommentek sokasága, holott ilyen jelenségek sok évszázada, évezrede is voltak.
Ez volt minden idők legpusztítóbb El Niñója
A szakértők attól tartanak, hogy az előttünk álló El Niño is igen erős lehet.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
