Évezredek óta ragyognak az égen a halójelenségek

Manapság, ha az időjárási helyzet jóvoltából szép légköroptikai jelenségeknek lehetünk tanúi, ennek egyre kevésbé örülhetünk. Az ok prózai: ahelyett, hogy élveznénk a természet nyújtotta látványt, az emberek egy csoportja szent meggyőződéssel vallja, hogy mindez csak bizonyos összeesküvés-elméletekben létező módszerek hatására jöhetett létre.

Szerintük nem alakulhatnak ki színes melléknapok, fénygyűrűk vagy más halójelenségek se a Nap, se a Hold körül, hanem mindezeket mesterségesen idézik elő. Úgy vélik, repülőkről szórt permet vagy épp alaszkai rádiós sugárzás hatására  születnek ezek a jelenségek. Azonban ilyesmit már évezredekkel ezelőtt is láttak, feljegyeztek, lerajzoltak elődeink.

Már az ókori görögök is…

Arisztotelész meteorológiai feljegyzéseiben említi e jelenségeket, de a kínai csillagászok is számos eseményről beszámoltak, sőt, neveket is adtak az egyes halójelenségeknek. Európában a történelemmel és a kultúrával összefonódó eseteit ismerjük. Talán a legfontosabb, legismertebb a Nagy Konstantin keresztény hitre téréséhez kötött jelenség volt, az égen látott kereszt.

Szintén a kereszténységhez köthető Bingeni Szent Hildegard látomásainak köre, amelyet jórészt ugyan misztikus értelmezéssel láttak el, ám a halójelenségekben jártas szakemberek számára ezek is légkörünk tüneményeinek tűnnek.

Az ókor vagy a középkor embere számára ezek az égi fények és jelek valóban misztikusnak tűnhettek, évezredekkel vagy évszázadokkal a repülés és a rádiózás előtt. A jelenségeket valamiféle ómennek tekintették (hasonlóan például az üstökösökhöz), mivel az ember ősidők óta összekapcsolta a puszta véletlennek köszönhetően együtt előforduló eseményeket. A hazai történelmi feljegyzésekben is találkozhatunk e jelenségekkel, többek közt a Réthly-féle időjárási esemény-gyűjteményben.

Jól ismert azonban, és mindmáig alkalmazható, sok esetben beváló népi megfigyelés, hogy amennyiben a Napnak vagy a Holdnak udvara (halója) van, eső várható.

A halójelenségek egyik legszebb példája egy 16. századi svéd festmény, amely egy Stockholm felett 1535. április 20-án látott halójelenségeket mutatja be.

Mik is ezek a jelenségek valójában?

A magasban lévő fátyolfelhők jégkristályokból állnak, s igen nagy hidegben, télen, a felszín közelében is kialakulhatnak jégkristály-ködök. Mindezek a mikroszkopikus kristályok a vízmolekulák felépítésének köszönhetően hatszög alakúvá növekednek a fagyás során. Az aktuális légköri, időjárási körülmények döntik el, hogy egészen pontosan miféle formát öltenek, mennyire áttetszőek, és milyen irányban állnak a felszínhez képest.

Ezek a tulajdonságok határozzák meg, hogy miféle fényjelenség jöhet rajtuk létre. Ma már a legtöbb létrejöttét jól értjük, olyannyira, hogy képesek vagyunk mesterséges fényforrás és kristály segítségével létrehozni is, oktatási céllal.

Mivel alapesetben a felhőzeten jelennek meg e fénytünemények, ezért a megjelenésük okát is a felhőzetben kell keresni. Az említett népi megfigyelés is ehhez kötődik: a csapadékot hozó melegfrontokat eleinte vékony, majd egyre vastagodó fátyolfelhőzet előzi meg. Ezeken jön létre a halójelenség, ami így valóban „jós” erejűnek bizonyul.

Ez is olyasmi, amelyet nagyon sok idővel a repülés, a kondenzcsíkok előtti időkben is ismertek már elődeink. Viszont ezek, a frontokat megelőző légköri helyzetek pont ugyanúgy hatnak a repülők égéstermékeiből létrejövő kondenzcsíkokra is.

 Frontoktól függetlenül is: ha kellően nagy nedvességtartalmú légréteg érkezik fölénk a repülési szinteken, akkor sok kondenzcsík látható, és ezek sokáig is látszanak.

Klímaváltozás, átalakuló légköri rendszerek

A halójelenségek gyakoriságáról világszerte sok statisztika és precíz megfigyelés készült, ezek a legtöbb jelenség esetében ugyanolyan valószínűséget mutatnak, bárhol is él az ember.

Ez azt is jelenti, hogy ugyanolyan sokszor láthatunk halókat vagy melléknapokat a légi forgalomtól távoli régiókban, mint a nagyon forgalmas területeken. A tapasztalatok szerint hazánkban a tavaszi hónapok során a leggyakoribb a halójelenségek kialakulása, ilyenkor az évszakváltás miatt máshonnan érkező légtömegek hatására.

Azonban a klímaváltozás valószínűleg ebbe is beleszól. Az elmúlt néhány évben például megfigyeltük, hogy számos olyan légköri helyzet egyszerűen elmaradt, amelyekhez korábban e jelenségek kötődtek. Ezen felül a szintén részint a klímaváltozáshoz köthető okból gyakoribbá váló afrikai eredetű, szaharai port tartalmazó légtömegek is másképp viselkednek, mint egy Atlanti-óceán felől érkező légtömeg. Ez azt eredményezte, hogy kevesebb volt az igazán látványos, komplex jelenségeket eredményező esemény, mint mondjuk 20 éve.

A változások között fontos kiemelni azt is, hogy ma már mindenféle eszközt ellátnak valamilyen internettel kapcsolt kamerával, így lassan egy száraz kiflicsücsökkel is lehet fényképezni. Magyarul: amit ezelőtt sok évvel csak néhány megrögzött légkörrajongó látott meg, azt ma tízezrek láthatják a fotók és a közösségi média miatt.

Ez elősegíti a jelenségek tanulmányozását is, de sajnos a konteók terjedését is.

A természet rengeteg csodás dolgot ad nekünk, jó volna, ha tudnánk ezeknek örülni ahelyett, hogy kitalált rémmesékkel riogatjuk egymást. Konteók nélkül is bőven elég probléma van a világban, amelyeket csak úgy tudunk megoldani, ha a valódi okokat hárítjuk el, és nem kitalált összeesküvés-elméletekre hárítjuk át a felelősséget.