Tizenkétezer éve nem volt olyan tűzvész a Ruwenzorin, mint 2012-ben

A trópusok magashegyi régióit általában túl nedves és túl hideg környezetnek vélik az erdőtüzekhez, jelenünk azonban rácáfol e feltételezésre.

Az Uganda és Kongó határán álló Ruwenzori-hegység Afrika egyik legkülönösebb régiója. Az Egyenlítő vidékén fekvő, 5000 méter fölé magasodó területen gleccserek húzódnak, alpesi régiójában egzotikus küllemű lobéliák és óriás aggófüvek növekednek magashegyi mocsarak tarkítják a tájat. Kissé lejjebb csavarodott törzsű, mohás-zuzmós fák alkotnak köderdőket.
Az alacsonyabban fekvő részeit pedig igazi buja dzsungel borítja, köszönhetően annak, hogy ez Afrika egyik legcsapadékosabb területe is. A magashegyi régióban, 4000 méteres magassági szinten 2012-ben tűzvész pattant ki – olyan helyen, amelyről eddig úgy tartották, sosem pusztíthatja kiterjedt tűz mert túl hideg és nedves.
A 2012-es tűzben 30-40 négyzetkilométernyi terület égett le, a mocsári növényzet mellett az ikonikus lobéliák és óriás aggófüvek váltak a tűz martalékává. A Dartmouth Egyetem professzora, Meredith Kelly a tűzvész után végzett helyszíni kutatást a hegység alpesi régiójában, amikor a nem sokkal korábban leégett területre jutott, és döbbenten figyelte a példátlan pusztítást.
Azt, hogy valójában mennyire is példátlan, a kutatások hamarosan fel is tárták. A tűzvész után öt alkalommal tértek vissza a területre, megfigyelni a változásokat.

Két hegyi (3 és 4 ezer méteren lévő) tó üledékmintáit vizsgálták át a szakemberek, azt keresték, hogy vajon mikor lehetett ezt megelőzően legutóbb nagy tűzvész e magashegyi régióban. A vizsgálatokkal az utolsó 12 ezer évet tudták felmérni, és az üledékekben található elszenesedett növényi maradványokat keresték meg.
Ezek akkor juthatnak a tavak üledékébe, ha jelentős tűz zajlik, és a csapadékkal azután bemosódnak a tavak vizébe. Ott a mélybe jutnak és az oxigénszegény környezetben hosszú évezredekig megőrzik az egykori tüzek emlékeit.
A 4000 méteren fekvő tóban csupán a 2012-es üledékrétegben találtak említésre méltó mennyiségű elszenesedett növényi törmeléket, ez több mint százszorosa volt bármely korábbi rétegben találtnak.
Az ezt megelőző 12 évezredben ekkora magasságban nem volt tűzvész.
A kissé alacsonyabban fekvő másik tó üledéke némiképp eltérő képet mutatott. Ebben az elmúlt 2000 évtől kezdődően már előfordultak tüzekre utaló maradványok. Ez a kor azért érdekes, mert a régészeti adatok szerint ekkortól vált intenzívebbé az emberi jelenlét e régióban.

Afrika legmagasabb hegyeit gyakran égi szigeteknek nevezik – a meglehetősen találó, ám költői kifejezés azt jelzi, hogy e területek, amelyek környezetükből kimagasodva az égig érnek, egészen egyedi és különleges élővilágú helyek. Pontosan olyanok, mint egy-egy sziget az óceánban, ahol számtalan endemikus, csak az adott helyen honos faj él.
Ez tökéletesen igaz a Ruwenzori mellett a Kenya-hegy vagy a Kilimandzsáró területére is. Azonban a tüzek egyre inkább veszélyeztetik ezeket az egészen egyedi helyszíneket. Az itteni élővilág egy tűzvészek nélküli helyzetben alakult ki, ahhoz alkalmazkodott, ráadásul nincs hova menekülnie sem.
A tüzek, ha elpusztítják a lejtőket takaró növényeket, az a hegyek aljában élők számára is katasztrofális lehet: a csapadék lezúdulva áradásokat okoz. Emellett, ha nem tudja a hegy megtartani a lehulló csapadékot, hogy aztán azt apránként adja vissza a felszínnek, akkor az ott élők vízkincse is veszélybe kerül. Ez nemcsak az afrikai magashegyi környezetre igaz, hanem a világ minden hegyvidéki tájára.








































































































































































































