Különös geológiai szerkezet rejlik Kelet-Antarktika jégtakarója alatt

Az Antarktika vastag jégtakarója alá hosszú éveken át végzett radaros felmérések segítségével lehet bepillantani. A radarmérések alapján született domborzati térkép jelentette az alapját azon rekonstrukciónak, amelyből egy nemzetközi kutatócsoport a hatalmas szerkezetet azonosítani tudta.

A legyező alakban szétterülő, közel fél kontinensnyi szerkezet számos kisebb V alakú medencéből épül fel. A domborzati-geológiai-geofizikai rekonstrukciók alapján mindez igen ősi eredetű lehet, még a Gondwana feldarabolódása előtti kéregmozgások eredményeként jöhetett létre. A felfedezésről a Nature Geoscience folyóiratban közzé tett kutatási eredményt a Durhami Egyetem ismertette.

Habár az egyes kisebb medencéket már korábban is tanulmányozták, azt csak most ismerték fel a szakemberek, hogy mindezek egyetlen nagy rendszert alkotó szerkezet részei.

Az egyes, eddig különálló V alakú medenceként kezelt területek egy pontból kiinduló, sugár irányban szétnyíló rendszert alkotnak, amelynek a Kelet-Antarktikai Legyező alakú Medence-Provincia nevet adták. A kutatók elképzelése szerint a legyezőszerűen elhelyezkedő medencék rendszere annak eredményeként alakult ki, hogy a földkéreg elfordult és közben megnyúlt.

Ezt egész egyszerűen képzeljük el úgy, mintha az egymás mellé zárt ujjait nyitná szét valaki, az ujjak közti V alakú területek a nyúlás hatására létrejött medencék. A geológiai legyező két szélét a Transzantarktiszi-hegység, illetve a Gamburcev-hegység alkotják – ez utóbbi teljesen a jég alatt található.

Bár rendkívül kevés kőzettani adat áll rendelkezésre az Antarktika jég alatti területeiről, a kutatók megpróbálták megmagyarázni, mi is lehet az a folyamat, amelynek hatására szétnyíltak ezek a rendszert alkotó medencék. Kőzettani bizonyítékok híján ezt geofizikai és geometriai adatok alapján következtették ki.

Így hozták összefüggésbe a Gondwana szuperkontinens feldarabolódásának azon szakaszával, amelynek következtében azután Ausztrália elvált az Antarktikától. Az óceán alatt, a két jelenlegi kontinens közti terület egyes jellegzetességeit, törésrendszereit a kutatók kapcsolatba hozták a kelet-antarktikai legyező egyes szakaszaival.

Fontos megérteni, hogy ennek egyelőre nincsenek közvetlen kőzettani bizonyítékai. Itt valami hasonló jellegű elképzelésre gondoljunk, mint az afrikai és a dél-amerikai partok egymáshoz illesztése kapcsán felmerült már Humboldtban is, jóval azelőtt, hogy bizonyítani lehetett volna a kontinensvándorlást.

A kutatók a látott egyezések és mintázatok alapján vontak most le következtetéseket, amelyekhez olyan mérési adatokat is felhasználtak, mint a gravitációs, mágneses felmérések vagy a szeizmikus tomográfia, illetve a tektonikai modellezést is alkalmaztak. Az például ezen adatokból ismert, hogy a V alakú medencék területén elvékonyodott a földkéreg a nyúlása következtében.

A legyező szétnyílására többféle időszakot is megvizsgáltak a lehetséges elméleti okok tükrében. Ezek alapján gondolják úgy, hogy a Gondwana szétdarabolódásához vezető időben, úgy 150 millió éve játszódhattak le azok a főbb folyamatok, amelyek elvezettek a ma látható mintázathoz. A kutatók szerint két főbb szakasza lehetett ennek. Az első során nyílt fel a két legnagyobb medence (Aurora- és Wilkes-medence).

Ezt követően újabb, kisebb medencék születtek, s három, gyűrű alakú törésrendszerek határolta övezetre szakadt a terület. Ez azután három darabra szakította fel a Transzantarktiszi-hegységet is. A kutatók szerint a legyező íves pereme meghatározhatta, hogy végül hol fog elválni Ausztrália az Antarktikától.

A legyező régióit az óceán alatti töréseknek is megfeleltették a kutatók. Bár az ausztrál és antarktikai partvonal igen hasonló, félköríves alakja eléggé árulkodónak tűnik, és azt várnánk, hogy legyen az antarktikai rendszernek valamiféle folytatása Ausztráliában, egyelőre semmi olyasmi nem ismert, ami a szétnyílásos folyamatból ausztráliai területre esne.