Eljuthatott a földi élet a Jupiter jeges holdjára?

Az Europa nevű Jupiter-holdról nagyon régóta feltételezik, hogy esetleg alkalmas lehet az életre, a jégkérge alatti, mélybeli óceánjában. Ahhoz azonban, hogy lehessen ott élet, vagy helyben kellett kialakulnia, vagy máshonnan kellett érkeznie.

Nemrégiben egy georgiai (régi nevén grúz) kutató gondolkodott el a kérdésen: vajon a Földről eljuthatott-e oda valami egyszerű élő szervezet, hogy megalapozza az Europa mélyének elképzelt életét? A kutatásról az International Journal of Astronomy and Astrophysics  folyóiratban számolt be a szakember.

A fizikus kutató nem állítja, hogy ilyen bolygóközi mikrobautazás valóban megtörtént, hanem egyszerűen kiszámította, mi befolyásolhatta, és lehetett-e ennek esélye.

A szakember egy korábbi munkájában már foglalkozott a pánspermia elméletével annak fizikai körülményei kapcsán. Olyan számításokat végzett, amelyekkel felmérte, milyen esélyekkel juthat el egy égitestről egy másikra egy porszem, amely valamiféle élőlényt hordoz.

Felmérte, miként közlekedhet egy ilyen szemcse az űrben, mekkora távolságot tehet meg, s mennyi idő szükséges neki ahhoz, hogy elérhessen egy másik bolygórendszert. Most e számításokat idomította a a Föld-Europa közti körülményekhez.

Az elképzelés kiindulási alapját az az óvatos elmélet adja, mely szerint amikor a Föld légkörébe ütközik egy-egy mikrometeoroid, ennek hatására időnként (meglehetősen ritkán) létrejöhetnek a légkörben lévő porszemcséket a Föld gravitációs kútjából kilökő erők.

Ehhez arra van szükség, hogy e kilökődő porszemcsék elérhessék és meghaladhassák a szökési sebességet (11,2 kilométer per másodperc), és így kijussanak a világűrbe. Ha ez megtörtént, akkor a Nap gravitációja, illetve a sugárnyomása fogja tovább alakítani a szemcse útját.

Itt érdemes megjegyezni, hogy a bolygónkat évente elérő mikrometeoritok mennyisége ötezer és százezer tonna között lehet a különféle becslések szerint.

A kutató számításai szerint a földi légkörből kiszabaduló porszemcsékből minden hátráltató tényezőt figyelembe véve akár másodpercenként 320 millió is eljuthat az Europa felszínére olyan körülmények közt, hogy ha abban volt baktérium, az túlélhette az utat. Valljuk be, ez meglehetősen hatalmas szám, amire felkapja a fejét az ember: érdemes kicsit elgondolkodni azon, miként is jutott el idáig a kutató, mire alapozta ezt az eredményt?

Fontos megjegyezni, hogy mindezek erősen spekulatív számítások, elméleti fejtegetések, ráadásul irreálisan túlzó számadatokkal dolgozott a kutató. A kiindulásban azt feltételezte ugyanis, hogy bolygónk felszínének minden négyzetcentiméterét elhagyja másodpercenként egy-egy olyan porszemcse, ami a légkörből a világűrbe távozik. Ez az egész Földet tekintve másodpercenként kb. 43 tonnát jelent, vagyis kb. 2-15 percenként adnánk le annyi port, amit évente kapunk. Ez valószínűleg teljesen irreális.

Ez pedig egész egyszerűen elképzelhetetlen mennyiséget jelent, főként ha abból indulunk ki, hogy évente, még a legnagyobb becsléseket alapul véve is csak néhány tízezer tonnányi mikrometeorit éri bolygónkat. Az egészen egyszerűen fizikailag lehetetlen, hogy ennek hatására néhány másodpercenként ugyanekkora mennyiség lökődjön ki az űrbe. Úgy tűnik, hogy a számításai alapjához használt, hivatkozott adatokat a kutató félreértelmezhette, s ebből következtetett egy irreálisan nagy számra.

Ha az eredeti, óvatos becslési adatokat számoljuk tovább, akkor a 320 millió szemcse per másodperc helyett legfeljebb 500 évente juthatna el egy ilyen baktériumot szállító szemcse az Europa felszínére. Ez azért már egy józan paraszti ésszel is hihető adatnak tűnik.

Azonban ha ezt a számítási problémát félretesszük, vannak ennek a kutatásnak pozitívumai is.

A pánspermia elméletében általános, hogy nagyobb égitestek, például üstökösök jelentik az élet terjedési módját. Itt egy egészen más nagyságrendben jelenlévő dolog került előtérbe: a bolygóközi por, mint szállítóeszköz.

Mivel ebből iszonyatosan sok van, ezért érdemes gondolni rá, mint lehetőségre. Ezen felül szintén pozitívum a feltételezés, még ha a számítások helytelen adatokon nyugszanak, hogy az Europa mélyén esetleg valamikor megtalálandó élet akár földi eredetű is lehet.

A tanulmány tehát érdekes és eredeti módon vizsgálja a Földről az Europa felé történő biológiai anyagszállítás lehetőségét, azonban a végeredményül kapott számadat nagyságrendje egy olyan kiinduló becsléstől függ, amelynek megalapozottsága erősen kérdéses és további vizsgálatot igényel.