Éveken át követték egy fiatal bolygórendszer táncát

Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) Nagy Nagy Távcsöve (VLT) segítségével négy éven keresztül figyelték a Szekeres csillagképben, tőlünk 520 fényévre lévő AB Aurigae csillagot. E csillag igen fiatal, a tömege pedig a Napunkénak mintegy 2,4-szerese, és a körülötte örvénylő, születő bolygórendszer protoplanetáris korongjában egy bolygót is azonosítottak már évekkel ezelőtt. Nemrégiben az Astronomy & Astrophysics folyóiratban tette közzé új megfigyeléseit egy francia kutatócsoport, amelyben először számolhattak be a megfigyelések során észlelt mozgásról.

A felvételeken a korong rendkívül komplex szerkezetűnek bizonyult. Több spirálisan elhelyezkedő kar, sötét sáv, illetve néhány fényesebb csomó is látszik benne. A kutatók ezeket az alakzatokat a megfigyelési időpontok között összehasonlítva megmérték, mennyit fordultak el a fiatal csillag körül. Ez az első alkalom, hogy egy protoplanetáris korong forgását közvetlenül, ráadásul igen részletesen sikerült kimutatni.

A VLT SPHERE3 nevű műszere közeli infravörös tartományban figyelte meg a csillag környezetét úgy, hogy magát a csillagot kitakarta. E műszer rendkívül nagy felbontásban képes megjeleníteni a protoplanetáris korong szerkezetét, valamint ennek változásait is a 4 évig tartó megfigyelési sorozat ideje alatt.

Sikerült egy olyan, környezeténél fényesebb zónát azonosítani, amely a kutatók szerint egy születőben lévő égitestre hulló, rárakódó gázhoz és porhoz kötődik. Ilyesmi akkor történik, amikor nagy méretű gázbolygók jönnek létre.

A forgásban azonban némi furcsaságot is tapasztaltak: a rendszer belső régióit, úgy tűnik, valami zavarhatja, fékezheti, ez ugyanis a várthoz képest 12 százalékkal lassabban fordult el. A kutatók szerint az egyik lehetséges magyarázat az, hogy a korongban nem egyetlen formálódó bolygó található, hanem több is.

Ezek a feltételezett bolygókezdemények ráadásul nem is feltétlenül ugyanabban a síkban keringenek, mint maga a korong. A megfigyelt fényes csomók mozgását elemezve azt találták, hogy pályáik több tíz fokkal eltérhetnek a protoplanetáris korong síkjától.

A protoplanetáris korongnak nemcsak a forgását sikerült kimutatni a megfigyelésekkel, hanem olyan, sugárirányú árnyékokat is a korong anyagán (ezt a videóban megnézhetjük), amelyet számunkra nem látható anyagcsomók vetnek. E szerkezetek egyaránt lehetnek formálódó, születőben lévő bolygók, de lehetnek a csillag körüli porcsomók is. A videóban (fentebb) mindezeket jól megfigyelhetjük. Mindezekből úgy tűnik, az elméleti modelleknél összetettebb a protoplanetáris korongok viselkedése, ezért is különösen fontosak a mostani és ehhez hasonló megfigyelések.