Megúszhatja a Föld a Nap felfúvódását?

Ha arról esik szó, hogy a Nap 5-7 évmilliárd múlva vörös óriáscsillaggá hízik és befejezi életét, ezzel együtt azt is szokás említeni, hogy e folyamat bolygónk, a Föld számára végzetes lesz. Az e folyamat során már mintegy egymilliárd év múlva, az egyre inkább felfényesedő csillag először elpárologtatja a vizeket, majd e rengeteg vízpára hatására rendkívül erős üvegházhatás alakul ki a Földön. Ezzel itt az élet mér ekkorra abszolút lehetetlenné válik.

Ezt követően pár milliárd további év elteltével a felszíni kőzetek is megolvadnak, majd a végül felfúvódó Nap elnyeli otthonunkat. Egy friss kutatás azonban arra jutott, korántsem ilyen egyértelmű a bolygónk sorsa.

A Nap-típusú csillagok öregedése során két folyamat „verseng” egymással: a Nap tömegvesztése, és az a gravitációs árapályhatás, ami a bolygókkal való kapcsolatában meghatározó. A tömegvesztés az ultra erős (a jelenleginél sok milliószor erősebb) napszél formájában elveszített gázokból adódik. Az árapályhatás pedig a gyakorlatban azt a folyamatot jelenti, amikor a Nap vörös óriássá fúvódása során a Föld (és persze minden bolygó) egy árapálydudort hoz létre a nagyon ritkává vált csillag külső rétegeiben.

E dudor azután fékezi a bolygónkat a Nap körüli pályáján, s bolygónk lassanként a Nap középpontja felé spirálozik. Az új kutatásban arra jutottak, hogy eddig e hatást túlzottan nagynak becsülhették.

Ahogy a Nap veszít a tömegéből, úgy csökken a gravitációja – ez pedig azt jelenti, hogy a bolygók pályái egyre távolodnak majd a Naptól. Minél több anyagát veszíti el a Nap, annál jobb a Föld esélye arra, hogy távolodjon tőle, és elkerülhesse a Napba zuhanást.

Mivel a tömegvesztés és a gravitációs árapályhatás eléggé bonyolult kölcsönhatásban állnak egymással, ezért meglehetősen nehéz felmérni, mi lehet egy ilyen helyzet végkifejlete. Egyes modellek azt erősítették, hogy a Föld biztosan elpusztul, míg más modellek szerint elkerülhette a végzetét.

Az új kutatásban korszerűbb modellt alkalmaztak az árapályfolyamat leírására, és az ezzel végzett számítások alapján a Föld túléli a Nap felfúvódását, mivel nem belespirálozik csillagunkba, hanem távolodik majd tőle.

A Merkúr és a Vénusz nem fogják megúszni, belső szomszédainkat az új számítások alapján is elnyeli majd a Nap, mivel képtelenek lesznek elég nagy sebességgel távolodni tőle. Bár a Föld (és részben a Mars) sorsa továbbra sem tekinthető eldöntöttnek, az új eredmények szerint a túlélésük esélye jóval nagyobb lehet, mint azt korábban gondolták.

A kutatók ezt egy megfigyelésre alapozva vélik így. Az L2 Puppis nevű csillag jelenleg abban a fázisában van, amikor rengeteg anyag távozik róla. A szakemberek úgy vélik, a Nap hasonlóképp fog viselkedni, és szintén sok anyagot veszít majd igen rövid idő alatt. Amennyiben így lesz, bolygónk jó eséllyel megúszhatja.

A bizonytalanságok legfőképp a Nap rövid ideig tartó viselkedési szakaszaihoz köthetők. Elképzelhetők olyan időszakok – akár csupán néhány száz évesek is –, amikor a Nap annyira megduzzad, hogy külső légköre csaknem eléri a Föld pályáját. Ilyenkor bolygónk már a Nap ritka, de kiterjedt külső gázburkában keringene, ez pedig ugyanolyan módon fékezné a Föld keringését, ahogy a műholdakét fékezi bolygónk légköre.

Fontos hangsúlyozni, hogy azt, hogy a bolygónk fizikailag túléli a Nap halálát, nem jelenti azt, hogy az alkalmas is maradna az életre. Erről, amint már írtuk, sokkalta korábban „gondoskodik” a Nap, vagyis mondhatjuk, ha szeretnénk az emberiséget hosszú távon is megőrizni, akkor néhány százmillió éven belül alternatív otthonokat kell találnunk. Pillanatnyilag vannak ennél sokkal sürgőseb dolgaink is, már a saját túlélésünk érdekében persze.