Kevés az árnyék Európa nagyvárosaiban

Egy kutatócsoport, amely hosszabb ideje foglalkozik az európai hőhullámok hatásaival, nemrégiben azt vizsgálta meg, mennyire hatékony a meleg elleni védekezés a kontinens nagyvárosaiban. Arra jutottak, hogy sokkal kevesebb az árnyat adó, és így a hőmérsékletet csökkentő fa e városokban, mint amennyire szükség volna. A vizsgált 25 nagyvárosban öt lakás vagy munkahely közül több mint négy nem kapja meg az élhetőbb hőmérséklethez szükséges árnyékot.

A városi környezetben a kutatások szerint 30 százalékos lombkoronával borított területre van ahhoz szükség, hogy a városi hősziget hatást ellensúlyozni lehessen a fák árnyéka és párologtatásához köthető hűtő hatása miatt.

A kutatók francia, spanyol, portugál, görög, német, brit és olasz nagyvárosokat mértek fel. Azt vizsgálták meg, hogy vajon az épületektől számított 60 méteres távolságon belül hány épület élvezheti az árnyas fák megfelelő arányú közelségét. Az elemzések szerint e városokban az épületek 84 százaléka olyan helyen áll, ahol ebben a meghatározott környezetben a lombkorona-borítottság nem éri el a kívánt 30 százalékot.

A legjobb Köln és Hamburg helyzete volt, e városokban az épületek 45 százaléka megkapta ezt a kívánt 30 százalékos lombkorona-borítottságot. Ezt Nizza (Nice) követte, az épületek 41 százaléka számára volt megfelelően árnyas a környezet – ezután a következő városokban viszont már gyorsan romlottak az arányok. A lista másik végét Sevilla képviseli, ahol mindössze az épületek 2 százalékának volt elég fa a környezetében, vagyis a házak 98 százaléka folyamatosan a napon sült.

<!– [if IE 9]><![endif]–>

Nem volt sokkal jobb a helyzet Rómában (85 százalék), Londonban (93 százalék) vagy Párizsban (96 százalék) sem.

A legtöbb nagyvárosban az épületek legalább fele környezetében 10 százaléknál is kisebb volt a lombkorona-borítottság.

Fontos megérteni, hogy egy alapvetően nagy zöldfelületekkel rendelkező város is lehet rossz helyzetben, ha nem az épületek közelében vannak a fák. Ha pedig a fák nem ott adnak árnyékot, nem ott hűtenek, ahol az emberek élnek és dolgoznak, akkor vajmi kevés segítséget nyújtanak a lakosságnak. Jól ismert, Európában és világszerte is fennálló aránytalanság az is, hogy a szegényebb környékeken jóval kevesebb a fa, így az itt élők számára még nehezebb átvészelni a hőhullámokat.

Pusztán az számított, hogy a fáknak volt-e kellő helyük növekedni, óvták-e őket, kaptak-e elég tápanyagot és vizet. Ez azt is jelenti, hogy a frissen ültetett fák csak 15-20 évvel később nyújtanak majd kellő védelmet a hőség ellen. Magyarul, a nagy, terebélyes, idősebb fák pótolhatatlan veszteséget jelentenek – ezért ezeket mindenképpen érdemes megvédeni egy-egy városi területen.

A vizsgálat azt is feltárta, hogy a hűtő hatás nem függ össze azzal, mennyire sűrűn beépített egy terület. Amikor azonos sűrűségben beépített területeket hasonlítottak össze, a megfelelően fásított területeken 4-10 Celsius-fokkal is hűvösebb lehet a fátlan területekhez képest. Birminghamben 6,6 Celsius-fok, Párizsban 10,5 Celsius-fok különbség adódott e területeken pusztán a fáknak köszönhetően.