A Kongó vize még az időjárásra is hatással lehet

A Kongó a második legnagyobb vízhozamú folyó a világon, másodpercenként 40 ezer köbméter vizet szállít az Atlanti-óceánba. Ez a rengeteg édesvíz azután némiképp elkeveredik a sós tengervízzel, ám így is sokáig önálló életet élve sodródik az óceán felszínén, afféle folyami csóvaként.

Ez a könnyű, a folyóvízzel érkező anyagokat magában foglaló tömeg befolyásolja a tápanyagok körforgását, az élővilágot, de még az időjárást is. A Kongó torkolatából származó víztömeg a partoktól 800 kilométeres távolságig kinyúlva, lassan válik csak az óceán vizévé.

Nemrégiben a JGR Oceans folyóiratban látott napvilágot egy kutatás eredménye, amelyben megvizsgálták egy bizonyos időszakban a Kongó víztömegének viselkedését. A konkrét vizsgálat után pedig modellszámításokat végeztek arról, hogy milyen hatásai vannak ekkora hatalmas édesvíz-mennyiségnek.

A szakemberek egy nagy felbontású, 3 km-es óceánmodellt használtak, és a 2016-os évet vizsgálták, mert erre az évre többféle adat is rendelkezésre állt: helyszíni mérések, műholdas sótartalom-adatok és hajók mozgásából számított felszíni áramlások. A modell így nem puszta fikció volt, hanem valós megfigyeléseken alapuló rekonstrukció.

A legérdekesebb eredmény az volt, hogy nem valamiféle állandó áramlás hatására oszlik szét a Kongó vize az óceánban, hanem hatalmas, több száz kilométeres nagyságot is elérő örvényrendszerek befolyásolják a sorsát. A forgó örvények magukba zárják a folyóból eredő édesvizet, és így az igen nagy távolságokba juthat el.

A 2016-os példák közt akadt egy 150 kilométeres örvény, amely 49 napon át fennmaradva vitte nyugat felé a folyóvizet. Mintegy 200 kilométerre távolodott így el a Kongó vize az afrikai partoktól, mire az örvény megszűnt.

Az év során persze változnak is a körülmények. Attól függően, hogy mennyi a Kongó aktuális vízhozama (ez a kontinens esőzéseitől függ), vagy éppen milyen szelek járnak, változik, milyen irányba és mennyire terjed az édesvíz az óceánban. A nyugati irányú mozgás közel harmadát is az örvények számlájára írhatjuk. A modellezéssel nemcsak azt érthetjük meg, hogy mi történik a Kongó vizével, hanem azt is, hogy hova jut a benne szállított tápanyagokból, esetleges szennyeződésekből, és ezzel jobban megérthetjük a folyó hatását az Atlanti-óceán élővilágára.

Egy néhány évvel korábbi vizsgálat a hasonló, egyenlítői régióban az óceánba torkolló folyók kapcsán feltárta az óceánba jutó folyók vizének és a légkörnek kapcsolatát is. Az édesvíz könnyebb a sós víznél, ezért huzamosabb ideig az óceán felszínén képes maradni.

Ezzel megakadályozza, hogy a mélyből a hidegebb sós víz elérje a felszínt, több párát és látens hőt adhat át a légkörnek, s ezzel akár a trópusi ciklonok kialakulására is hatással lehet. Azt fontos megérteni, hogy nem a Kongó édesvíz-csóvája felel a ciklonok születéséért, ám az itt a felszínen együtt maradó és együtt sodródó víztömeg hozzájárul ahhoz, hogy a ciklonok kialakuláshoz megfelelő feltételek létrejöhessenek.

Az jól ismert, hogy a trópusi ciklonok energiáját a tengervíz hőmérséklete alapvetően befolyásolja – de nem is csak a trópusokon áll fenn ez az összefüggés, lásd a Földközi-tenger őszi viharait. Ez a hatás különösen a Bengáli-öbölben a Gangesz és a Brahmaputra édesvíz-csóvája révén járul hozzá ahhoz, hogy az itteni ciklonok felerősödjenek.

Nem véletlen tehát, hogy olyan sok esetben hallunk katasztrofális árvizekről Bangladesben – ez részben a Bengáli-öböl vizének extrém rétegződéséhez, vagyis a folyók szállította könnyű édesvíznek köszönhető. A vastag, alaposan felmelegedő felszíni édesvíz-réteg a fő tényező abban, hogy e ciklonok gyorsan válnak rendkívül erőssé.