Albánia Kék szeme: egy szörny legendája húzódik a mélykék örvény mögött

A geológusok szerint a Kék szem csupán egy karsztforrás, a helyiek viszont úgy tartják, egy legyőzött szörny szeme nyílik a föld mélyén. Bárhogy is legyen, a Syri i Kaltër Albánia egyik legkülönlegesebb természeti jelensége, ahol a földtörténet és a legendák ugyanarra a mélykék örvényre keresik a magyarázatot.

Megbabonázva állok a Kék szem fölött, és hosszú percekig csak nézem a Föld hullámzó pupilláját. A forrás közepe szinte hívogat, legszívesebben beleugranék, hogy megtudjam, milyen érzés egy ilyen tökéletes kékség közepén lebegni. Itt azonban szigorúan tilos a fürdés.

Néhány száz méterrel lejjebb viszont már senki sem szól rám, amikor óvatosan belegázolok a kristálytiszta vízbe. Az első érintés szinte fáj, a forrás egész évben mindössze 10–12 Celsius-fokos.

Legyél Te is előfizetőnk!Tetszik a National Geographic online tartalma? A nyomtatott magazinban további, máshol nem elérhető történeteket és fotókat találsz. Aktuális előfizetési akciónkról itt tájékozódhatsz.

A Kék szem kialakulása és legendája

A Jón-tenger partjától alig félórányi autóútra, sűrű platán- és tölgyerdők ölelésében bújik meg Dél-Albánia egyik legismertebb természeti csodája, amelynek kialakulása jóval az ember megjelenése előtt kezdődött.

Az enyhén savas esővíz lassan oldotta a vastag mészkőrétegeket évmilliókon át, repedéseket tágított, barlangokat vájt, mígnem egy kiterjedt föld alatti vízrendszer alakult ki. A hegyekben lehulló csapadék ma is ezen a rejtett hálózaton keresztül jut el a forrásig, ahol a mészkő mélyéből másodpercenként több ezer liter kristálytiszta víz tör a felszínre.

A forrás sötétkék közepe egy óriási szem íriszére emlékeztet, amelynek valódi mélységét máig nem ismerjük. A búvárok már 50 méternél is mélyebbre ereszkedtek, de a fenekét mindeddig nem sikerült elérniük.

12 fotó

A helyiek szerint azonban a Kék szem kialakulásának titkát nem a geológia, hanem a legendák őrzik. A történet szerint egy gyermekeket faló óriáskígyó tartotta rettegésben a vidéket, mígnem egy idős pásztor túljárt az eszén. Egy szalmával megrakott, égő szamarat vitt a szörny elé, amely mohón felfalta a zsákmányát. A lángok belülről emésztették fel a haldokló kígyót, aki végül a hegyek közé menekült kínjában. Ahol a szeme a földre hullott, ott fakadt fel ez a különös forrás. A helyiek ma is úgy mesélik, hogy a Kék szem vizét a legyőzött szörny könnyei táplálják.

Bármelyik történetet is hisszük, egy dolog biztos, a látvány hipnotikus. A kristálytiszta víz és a beérkező napfény olyan optikai játékot hoz létre, amelytől a forrás közepe szinte feketébe hajló, végtelen kékként örvénylik, míg a szélein élénk türkiz és smaragdzöld árnyalatok váltják egymást. A víz nem egyszerűen visszatükrözi a fényt, szinte életre kelti azt.

Hosszú percekig állok a korlát mellett, és azt veszem észre, hogy senki sem beszél hangosan. A látogatók ösztönösen lehalkítják a hangjukat, mintha egy templomba léptek volna be. Talán éppen ez a Kék Szem legnagyobb vonzalma, egyszerre idézi meg a földtörténet évmillióit és emlékeztet arra, hogy a természet még ma is őriz olyan titkokat, amelyeket nem sikerült teljesen feltárnunk.