Sokat elárul a legősibb marsi meteorit

A Marsot ért nagy becsapódások során kilökődő kőzetdarabok közül néhány – hosszú évmilliók alatt – eljut a Földre, ahol meteoritként hullik le. E kőzetek a beléjük zárt nemesgáz-maradványok alapján azonosíthatók – jelenleg mintegy 400 ilyen, igazoltan marsi eredetű meteorit ismert.

Köztük talán a legismertebb az Alan Hills 84001 nevű, amelyben elképzelhető életnyomokat azonosítottak ezelőtt 30 évvel – ezek mindmáig vitatott eredetűek. Azonban ez a meteorit abból a szempontból feltétlenül érdekes, hogy 4,1 milliárd éves korú.

2022. szeptember elején, a Szahara területén bukkantak rá a Teghaza 001 nevet kapott meteoritra, amelyről a későbbi vizsgálatok feltárták, hogy szintén a marsi eredetűekhez tartozik. E majdnem 80 dekás kőzetdarab a marsi geológiai múlt egy igen ősi mintája, amelyet a Kaliforniai Műszaki Egyetem (Caltech) vezette csoport már korábban vizsgálni kezdett. Nemrégiben azután újabb kutatási eredményekkel rukkoltak elő, amely hamarosan a Science hasábjain lát majd napvilágot, ám preprintként addig is olvasható.

A most vizsgált meteorit a marsi kéreg olyan darabkája, amely 4,1 milliárd évvel ezelőtti időkről tanúskodik. Ezzel egyike ez a két legősibb ismert marsi meteoritunk, vagyis a legrégebben keletkezett marsi kőzetmintákat képviseli.

A többi marsi meteorit jóval későbbi korból került ki, így pont a Mars azon időszaka maradt – eddig – adatok nélkül, amely talán a legizgalmasabb. Az ALH84001 ugyanilyen ősi, ám a tudományban fontos kitétel, hogy egy példa nem példa, nem lehet belőle általános következtetéseket levonni. Minél több példát ismerünk, annál biztosabbak lehetünk a tudásunkban.

A Teghaza 001 pont abból az időszakból származik, amikor a Marson még folyékony víz alakította a felszínt, és a bolygó jóval nedvesebb volt a mainál.

A Teghaza 001 legnagyobb része egy Maine állambeli múzeum birtokában van, s ők adtak a vizsgálatok céljára belőle egy darabkát. Ezt a 3,5 grammnyi mintát feláldozva 9 különböző módszer szerint is megmérték az összetételét. Ezen túl a kormeghatározáshoz is háromféle, egymástól független módszert alkalmaztak. Így pedig igen stabil lábakon áll az eredmény, amely a meteorit korát legalább 4,1 milliárd évesnek mondja ki.

Ez a kor ráadásul nem is a kőzet „valódi” kora, hanem egy olyan eseményé, amely az ennél is régebben keletkezett kőzet vizes közegben történt átalakulását mutatja meg. A vizsgált cirkonkristályokban ennek hatására „újraindult” az ásványtani óra, vagyis maga a kőzet ennél mindenképpen korábban keletkezett. Azt, hogy pontosan mennyivel korábban, sajnos nem tudjuk megállapítani.

A meteorit összetétele önmagában is igen izgalmas. A Mars felszínét leginkább bazalt borítja, azonban a Teghaza 001 a bazaltokra jellemzőnél jóval több szilíciumot tartalmaz. Korábban úgy vélték, hogy a Marson nem találhatunk ilyen kőzeteket a felszínen, azonban egyre több helyen mégis előbukkan.

A Perseverance marsjáró például maga is találkozott kvarcban gazdag kőzetkibukkanással, ami gránitszerűnek tűnik, de a keringő szondák még olyan krátert is észleltek, amelynek az aljzatából tűnt elő hasonló kőzet. Az InSight marsszonda szeizmikus mérései is arról tanúskodnak, hogy a Mars mélyebb rétegeinek sűrűsége eltér a bazaltétól.

Ez, számos szakember szerint azt is jelentheti, hogy nem feltétlenül szükséges aktív lemeztektonika ahhoz, hogy egy bolygón olyan komplex geokémiai körülmények alakuljanak ki, amelyek az élethez szükségesek. A meteorit, és a vele egykorú ALH84001 is arról árulkodnak, hogy a Mars már elég korán elkezdte elveszíteni a vizét.

Ez a hidrogén – deutérium arányaiból következik, és azt jelenti, hogy nemcsak akkor tűnt el a víz, amikor a Mars bolygószintű mágneses tere megszűnt, hanem már korábban. A kutatók úgy vélik, a meteorit még számos új információt hordoz, amelyekre a későbbi kutatások fognak csak rábukkanni.