Évezredek titkait rejtheti az Ararát olvadó jege

Az Ararát jelenleg szunnyadó, kétcsúcsú vulkáni hegye a török-örmény határon magasodik, magasabbik csúcsa 5137 méterrel emelkedik a tengerszint fölé. A csúcsok havas-jeges borítása olyan archívumnak tekinthető, amelyből mind az éghajlati-környezeti, mind a kulturális múlt egyes adatai kiolvashatók.

A Münsteri Egyetem szakemberei török kollégáikkal jó ideje vizsgálják már a hegyet. E munka során, 2026 júliusában 5000 méter feletti magasságból vettek mintákat a hideg, széljárta csúcs közelében.

Az Ararát jégsapkája egészen eddig ismeretlen terepet jelentett a kutatóknak. A klímaváltozás miatt azonban e jég is vészesen és egyre nagyobb ütemben olvad – ezért is volt fontos mielőbb megvizsgálni. A fogyatkozó jéggel együtt nehezen pótolható, vagy éppenséggel pótolhatatlan információk vesznek oda – a megszerzésükért most régészek és jégkutatók fogtak össze. A munka során egyrészt használtak olyan talajradart, amelyet a jég vizsgálatára állítottak át, illetve szeizmikus méréseket végeztek.

A talajradarral fel lehet tárni azt, hogy milyen vastag a jégréteg, milyen alatta az aljkőzet felszíne, illetve sok esetben még a jég rétegzettségét, például egy korábbi vulkánkitörés hamurétegét is kimutatja. Ha elég közel van a jégfelszínhez, akkor a nagyobb belefagyott dolgokat is észlelni lehet így – persze nem túl részletesek ezek a képek. A szeizmikus mérések során valamilyen mechanikus módszerrel rezgéseket keltenek, amelyek aztán végighaladva a rétegeken (jég, illetve kőzet) bepillantást engednek annak szerkezeti felépítésébe.

Fontos megjegyezni, hogy bár az Ararát nevét sokan Noéval hozzák összefüggésbe, a szakemberek most kizárólag a jégre és az az alatti kőzetre vonatkozó adatokat gyűjtöttek.

A nehézségek ellenére sikerült a kívánt információkat begyűjteni. Így az adatok elemzését követően kiderülhet, hogy hol lehet a hegyen a lehető leghosszabb, vagyis a legtávolabbi időkre visszanyúló, egybefüggő jégfuratot kiemelni majd. Erre a következő expedícióban kerül majd ténylegesen sor – szintén most először az Araráton.

Az Ararát jege egykor magába zárta és mindmáig megőrizhette Mezopotámia, a Kaukázus és Anatólia múltját.

A jég a régészek számára folyamatos krónikát jelent, a talajhoz hasonlóan a jégbe zártan is megőrződnek az ember hagyta tárgyak, a tevékenységének jelei. Azonban a legértékesebb adatokat a környezetről nyerhetik a szakemberek. A jégbe zárt légbuborékok a korabeli légkör összetételéről tanúskodnak, az egykori vulkánkitörésekről, vagy épp a légkörben szálló, távolról érkező por segítségével a széljárásról. Mivel az Ararát helyszíne az emberi kultúra bölcsőjéhez igen közeli, így olyan folyamatokat is lehet majd rekonstruálni, amelyek a kultúránkat is meghatározták.

Ilyen lehet például a római kori klímaoptimum, vagy a késő ókori (6-7. századi) kis jégkorszak időszaka, amely súlyos történelmi válságokhoz, átalakulásokhoz vezetett Európában és a Közel-Keleten is. Bár az Alpokban már végeztek efféle vizsgálatokat, a közel-keleti régiót tükröző adatokhoz eddig nem fértek hozzá a szakemberek.

Az Ararát elhelyezkedése erre ad lehetőséget. A kutatók abban bíznak, hogy a jégbe zárt szemcsék közt olyanok is előkerülnek majd, mint a korai fémművesség nyomán keletkezett szemcsék, vagy a korai, égetéses földművesség nyomai.