Egyre pusztítóbbak Dél-Európa erdőtüzei

A 2026-os nyár Európában is pusztító, nagy intenzitású erdőtüzeket hozott. A meleg, a szárazság és a szeles idő egyaránt elősegíti, hogy ilyenkor valahol tűz keletkezzen és abból pusztító katasztrófa alakulhasson ki. A szélsőséges időjárás – ahova a hőhullámok és az aszályok is tartoznak – a klímaváltozás részeként egyre nagyobb terhet ró mindenkire, és ez a tüzek révén is ugyanígy játszódik le. Egy holland vezetésű kutatócsoport elemezte nemrégiben azt, hogy miként változott a tűzveszélyes időjárás az erre leginkább hajlamos európai mediterrán régióban.

A kutatók az erdőtüzek adatait, a meteorológiai, valamint éghajlati adatokat elemezték, hasonlították össze 1981 és 2025 között. Arra jutottak, hogy azon nyári napok száma, amelyek időjárása az erdőtüzek kipattanását, terjedését és intenzívebbé válását elősegíti, több mint kétszeresére nőtt 2016-2025 között. Erre Dél-Európában: az Ibériai-félszigeten, Olaszországban, Franciaországban és Görögországban került sor. 1981-2010 között nyaranta még tíznél kevesebb, a tüzek számára ideális időjárású nap volt, az utóbbi évtizedben ezek száma elérte a 25-öt.

A tüzek elleni folyamatos védekezés, a tűz kipattanását megelőző tevékenység hatására a régióban 40 százalékkal csökkent a tűzesetek éves száma. A kutatók szerint ez elsődlegesen a jobb felkészültségű szakembereknek, modernebb technikának (pl. légi oltás) és a lakosság éberségének köszönhető. Fontos azonban azt is szem előtt tartani: ha minden kis tüzet azonnal eloltanak, akkor sokkal több száraz növényzet halmozódik fel a tájban, s ez végül hatalmas, nagy intenzitású, nehezen fékezhető tüzekhez vezet.

Bár szám szerint kevesebb a tűz, ami erőre kaphat ezek ellenére, azt sokkal nehezebb megfékezni, eloltani.

A kutatók szerint a dél-európai tűzveszélyes időjárás hosszú távú erősödésének elsődleges oka a felmelegedés és a csapadékviszonyok átalakulása. Abban, hogy a tűzveszély mértéke évről évre ingadozik, a nagy légköri rendszerek – elsősorban az Észak-Atlanti Oszcilláció (NAO), egészen kis mértékben pedig az El Niño–La Niña rendszer (ENSO) – is szerepet játszhatnak. Fontos volna tovább javítani a felkészültséget, és még többet tenni a megelőzésért, például ellenőrzött égetésekkel csökkenteni a száraz növényzet mennyiségét.

A Mediterráneumban a máshonnan ismert problémákhoz még egy csatlakozik: az elhagyott legelők és szántók helyzete. Sok helyen felhagytak például a legeltetéses állattartással, s az így felszabadult területek becserjésednek.

A sok cserje sok éghető növényt is jelent, növelve a tűz kockázatát. Emellett fontos volna az is, hogy a jól égő idegen fajok (pl. eukaliptusz) helyett a tűznek ellenálló őshonos fák tegyék ki az erdőket. A lakóövezetek környezetében védősávokat kell kialakítani, és lehetőleg kerülni azt, hogy erdőségek közelébe új építmények kerüljenek.