Egyre szárazabbak a magyarországi erdők, pusztulnak a fák

A magyar erdők számára már nem a távoli jövő problémája a klímaváltozás: az egyre gyakoribb aszályok, a forróbb nyarak és a talaj vízkészletének csökkenése már most látványos károkat okoz – olvasható a Soproni Egyetem új cikk- és videósorozatának első részében. A kutatók szerint az átalakulások több helyen gyorsabbak annál, mint amit korábbi modellek jeleztek.

A helyzet súlyosságát jól mutatja, hogy a Soproni Egyetem saját tanulmányi fenyvesében mintegy 2,5 hektár erdőterület égett le a szárazság következtében. Eközben országszerte egyre több helyen figyelhető meg a fák vitalitásának romlása, a lombkorona ritkulása és az erdőállományok pusztulása.

A szakértők szerint a folyamat korántsem új. Magyarországon már 1993-ban jelentős tölgypusztulás kezdődött, amelyben az aszály gyengítő hatását gombák és rovarok károsítása súlyosbította. Az elmúlt két évtizedben elsősorban a bükk és a lucfenyő pusztulása vált ismertté, mára azonban a szárazság a korábban ellenállóbbnak tartott fajokat, köztük az erdeifenyőt és a csert is egyre komolyabban érinti.

Legyél Te is előfizetőnk!Tetszik a National Geographic online tartalma? Magazinunkban további, máshol nem elérhető történeteket és lenyűgöző fotókat találsz a világ minden tájáról, ráadásul a nyomtatott magazin különleges élményét is átélheted. Aktuális előfizetési akciónkról itt tájékozódhatsz.

A Soproni Egyetemen 2000 óta vizsgálják az éghajlatváltozás erdőkre gyakorolt hatásait. Műholdas adatokkal 2017 óta akár néhány napos időközönként követhetik a vegetáció állapotát, emellett földi monitoringhálózatok és szenzorok mérik többek között a fák növekedését és a talajnedvességet.

Az adatok alapján egyértelműen romló tendencia rajzolódik ki: csökken az erdők fotoszintézise és víztartalma, egyre több helyen tapasztalható lombvesztés, majd egyedi vagy nagyobb léptékű fapusztulás.

A klímaváltozás nem csupán arról szól, hogy melegebb lesz. A fák egyszerre kerülnek vízhiányba és fokozott hőstressz alá: miközben a talajból egyre nehezebben jutnak vízhez, a forró levegő fokozza a párologtatást. A lucfenyők például a szárazság miatt kevesebb gyantát termelnek, így könnyebben támadják meg őket a szúbogarak.

A legsúlyosabb helyzet az Alföld szárazabb térségeiben, különösen a Dél-Alföldön és a Kiskunsági-homokvidéken alakult ki. Itt a csökkenő csapadék mellett a talajvíz visszaesése és az ember által megváltoztatott vízrendszerek is súlyosbíthatják a problémát. A kutatók szerint egyes térségekben már félsivatagi jellegű körülmények alakulnak ki.

Nem biztos, hogy ugyanazokat az erdőket tudjuk megőrizni

A kutatók úgy vélik, mindezek miatt alapvető szemléletváltásra van szükség. „Nem az a kérdés, hogy ültessünk-e fát, hanem hogy milyen erdőt hozzunk létre” – mondta Dr. Borovics Attila, az Erdészeti Tudományos Intézet főigazgatója.

Az egyik lehetőség az erdők szerkezetének tudatos alakítása. A gyérítés és a törzsszám, illetve az elegyarány szabályozása csökkentheti a fák közötti vízkonkurenciát, miközben a szárazságtűrőbb és egészségesebb egyedek előnybe kerülhetnek. A szakemberek szerint azonban a beavatkozás mértékét minden esetben a helyi viszonyokhoz kell igazítani, mert a túlzott gyérítés tovább növelheti a hő- és vízstresszt.

A hosszú távú alkalmazkodásban a megfelelő genetikai állományok kiválasztása is fontos lehet. A kutatók ezért olyan őshonos fafajok délkelet-európai származásait is tesztelik Magyarországon, amelyek Törökországban, Görögországban vagy Bulgáriában már melegebb és szárazabb körülményekhez alkalmazkodtak.

A cél nem idegenhonos fafajok tömeges betelepítése, hanem annak felderítése, hogy a hazai fafajokon belül mely genetikai változatok lehetnek alkalmasabbak a jövő szárazabb klímájára. A fafajválasztás önmagában persze nem oldja meg a problémát, legalább ilyen fontos a víz helyben tartása, a talajnedvesség megőrzése és a táji vízháztartás javítása. Az Alföldön ebben az agrárerdészet, vagyis a fás és mezőgazdasági területeket ötvöző mozaikos tájhasználat is szerepet kaphat.

A kutatók egyik legfontosabb következtetése, hogy nem feltétlenül a ma ismert erdők változatlan megőrzése lehet a cél. Czimber Kornél szerint a múlt erdeit valószínűleg nem mindenhol lehet fenntartani a jelenlegi formájukban, de megtervezhető, milyenek legyenek a jövő erdei.

A kérdés így már nem az, hogy visszatér-e a korábbi éghajlat, hanem az, hogy az erdőgazdálkodás képes-e elég gyorsan alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. A Soproni Egyetem szakemberei szerint ehhez a kutatás, az erdészet, a természetvédelem, a vízgazdálkodás és a döntéshozatal szorosabb együttműködésére lesz szükség.