Viszlát, sötétség: így alakítanák át a keringő adatközpontok az éjszakát

Az éjszakai égbolt megszokott fénye bolygónk élővilágának meghatározó irányítója. Azt gondolnánk, hogy ez csak a szárazföldi állatok tájékozódásához nélkülözhetetlen, azonban nemcsak a vándormadarak, de még a tengerekben élő állatok is támaszkodnak rá különböző élettevékenységeik során.

Az evolúció év-százmilliói során ez minden esetben ugyanolyan volt, végighúzódott az égen a Tejút sávja, váltakoztak a holdfázisok. Azonban az ember mindezt képes pár év alatt gyökerestől felforgatni.

A SpaceX tervei közt szerepel egy félmillió műholdból álló adatközpont hálózat, amely bolygónk körül keringve, napenergia segítségével működne.

Aki augusztusban megpróbálta megfigyelni a hullócsillagokat, az bizonyára maga is látta, hogy mennyi fénylő pont úszik át az égen felettünk, néhány fel is villan nagy fényerővel. Ez ugyan erősen zavaró így is, azonban a jelenlegi helyzet semmiség a várható, jövőbelihez képest!

Ma több mint 18 ezer műhold kering, ezekből legalább 1500 nem üzemelő, a számok azonban folyamatosan nőnek. A keringő adatközpontok, és persze a több tízezer tervezett kommunikációs műhold gyökeresen átalakítják – a földi fényszennyezés milliónyi sebével már eleve vérző – éjszakai égboltunkat.

Ha engedélyezik és megvalósítják az óriás műholdkonstellációkat, akkor a kora esti és hajnal előtti égbolt látványát végleg el fogjuk veszíteni. Ez a hazánkból a nyári időszakban szinte a teljes éjszakát lefedi ráadásul.

A műholdak a Nap fényét tükrözik a Föld felé, pályamagasságuktól függő időpontokban. Egy kutatócsoport nemrégiben azt számolta ki, hogy a mesterséges holdak és a szabad szemmel látható csillagok aránya miként alakul, ha elkészülnek ezek a műholdflották. Arra jutottak, hogy a kora esti és hajnal előtti órákban teljesen e mozgó fénypontok uralják majd az eget, függetlenül attól, hogy fényszennyezett nagyvárosból, vagy a csillagászat számára ideális sötét égboltú helyről nézi-e az ember.

A tervezett adatközpontok számára az a pálya lenne ideális, ahol folyamatosan kapnak napfényt a napelemeik, ezt pedig a bolygónk körüli éjszakát és nappalt elválasztó régió jelenti. Az efféle műholdakat tervező cégek kétféle elképzeléssel rendelkeznek: az egyik egy laza műholdkonstelláció, amelynek egyes tagjai egymástól nagyobb távolságban keringenek, a másik pedig egy gyűrű jellegű, egymáshoz közel keringő műholdakból álló mintázat. Ez utóbbi kisebb égboltrészt szennyezne el, ám ez esetben nőne az ütközések kockázata.

Azonban bármelyik típus mellett is döntenek majd a leendő üzemeltetők, mindkettőnél drámai és végzetes változáson megy át az égbolt látványa. Alacsonyabb szélességekről (ide számít hazánk is) „csak” az említett esti és hajnal előtti időszak menne tönkre teljesen, ám a sarkvidékekről a teljes éjszaka, a téli félév során. Ez annak köszönhető, hogy a műholdak nagyobb (700-1000 km) pályamagassága és keringéséhez használt pályairányában bőven éri őket a napfény az említett időszakokban.

Bakos Gáspár, Amerikában dolgozó magyar csillagász a Scientific American-nek elmondta, hogy az élővilág számára nem lenne menedék az ilyen típusú fényszennyezés elől. Míg egy nagyváros fényszennyéből visszahúzódhatnak a vidéki, sötétebb ég alá, a mindenhonnan látható műholdak fényárjából nincs menekvés.

A sarkvidék, különösen az antarktiszi régió számára végzetes lesz egy ilyen változás. A déli sarkvidéki csillagászat pont attól különleges (vagyis volt eddig), mert nemcsak a fényszennyezés hiányzott, de a rendkívül száraz levegő és a folyamatos, hónapokig tartó éjszaka elképesztő megfigyelés-sorozatokat tett lehetővé.

Ha ez az időszak teli lesz ragyogó műholdak százezreivel, akkor a déli sarkvidéki obszervatóriumok számára elvész az éjszakai ég. A műholdak nemcsak látható fényben, de rádió és infravörös tartományban is ellehetetlenítenék a csillagászatot.

Habár a Föld körüli pályán keringő adatközpontok elvileg csökkentenék a földi energiaigényeket, ez sincs ingyen. Azt is érdemes hozzátenni, hogy eddig bárminemű olyan változás, aminek az lett volna a célja, hogy kevesebb energiát használjunk a Földön, egyáltalán nem hozta el ezt a változást. Olcsóbbá válhatnak olyan technikai megoldások, amelyek ma azért nem terjedtek még el, mert túl költségesek. Ezzel viszont nemhogy csökkenni, hanem nőni fog az energiaigény…

Talán az ad okot némi reményre, hogy jelen pillanatban még nem biztos, hogy anyagilag megérné e konstellációkat megépíteni, fenntartani. Mind a műholdak legyártása, pályára állítása, a pályán tartásuk és a meghibásodó egységek helyetti újak felküldése hatalmas anyagi áldozat lenne, amely összességében nem biztos, hogy rentábilissá tenné ezeknek a Föld körüli adatközpont-rendszereknek az üzemeltetését.