500 éve szunnyadó vulkán ébredt fel a kamcsatkai földrengés miatt

Egy új, független szakértői felülvizsgálatra váró tanulmány alapján egy csaknem 500 éve szunnyadó vulkánt ébreszthetett fel a 2025-ös, 8,8-as erősségű kamcsatkai földrengés – számol be a ScienceAlert. A Krasenyinnyikov mintegy 475 éven át nem tört ki, ám a július 30-i földmozgás után néhány nappal ismét működésbe lépett.

A Kamcsatka partjainál kipattant földrengés a valaha mért egyik legerősebb szeizmikus esemény volt. A rengést követően a félsziget több vulkánja is kitört, köztük a Krasenyinnyikov, ami azért volt különös, mert a tűzhányónál a kitörés előtt sem a műholdas megfigyelések, sem a felszíni jelek nem utaltak fokozódó aktivitásra.

James Hickey, az Exeteri Egyetem munkatársa és kollégái kilenc évnyi műholdas radaradatot elemeztek. Ezek alapján a Krasenyinnyikov környékén nem volt megfigyelhető a magma felhalmozódására utaló felszínemelkedés, sőt a terület évente mintegy 4 milliméterrel süllyedt. Kén-dioxid-kibocsátást sem észleltek a vulkán fölött a rengés megelőzően.

Legyél Te is előfizetőnk!Tetszik a National Geographic online tartalma? A nyomtatott magazinban további, máshol nem elérhető történeteket és fotókat találsz. Aktuális előfizetési akciónkról itt tájékozódhatsz.

A helyzet azonban röviddel a földmozgás után drámaian megváltozott: mintegy két nappal később öt óra alatt 12, hozzávetőleg 4-es magnitúdójú földrengés rázta meg a tűzhányó környékét. A műholdas adatok alapján ekkor már magma nyomult felfelé, és egy csaknem függőleges repedés nyílt a földkéregben. A számítások szerint körülbelül 32 millió köbméter magma került a kőzetbe egy nagyjából 6 kilométeres mélységben fekvő magmatározóból.

A csapat szerint valószínűleg nem egyszerűen arról volt szó, hogy az erős földrengés „megrázta” a vulkánt, és ettől kitört, a tartós feszültségváltozás ugyanis túl kicsi volt ahhoz, hogy önmagában szétrobbantsa a magmatározót. A rövid ideig tartó, dinamikus földrengési terhelés nagyobb lehetett, és elméletileg már elegendő nagyságúra is nőhetett, ám a vulkán csak 1,5–2,5 nappal később kezdett magmafelnyomulásba. Ez az időeltolódás azt sejteti, hogy egy összetettebb folyamat zajlott le.

Rejtve maradhatnak a kitörések jelei

A folyamatban a magmában oldott gázok jelenthették a kulcstényezőt. A modellezés alapján a Krasenyinnyikov alatti magmatározóban gázban gazdag anyag lehetett, a csaknem öt évszázados nyugalom során pedig a magma kristályosodása elősegíthette az illékony anyagok és gázbuborékok felhalmozódását. A földrengéssel járó hosszan tartó rázkódás aztán hozzájárulhatott ahhoz, hogy még több gáz váljon ki a magmából, a buborékok pedig növekedésnek induljanak.

A növekvő gázbuborékok fokozhatták a magmatározó belső nyomását, míg végül a rendszer instabillá vált. Ekkor a magma behatolhatott a kialakuló repedésbe, majd kitörhetett a felszínre.

A kutatók ezt rejtett kritikus állapotnak nevezik. Ebben az állapotban a vulkán a felszínen teljesen nyugodtnak tűnhet, ám a mélyben már olyan körülmények uralkodnak, hogy egy megfelelő erősségű és időtartamú földrengés kibillentheti a tűzhányót az egyensúlyából.

A jelenség megismerése már csak azért is fontos, mert Kamcsatka a világ egyik legaktívabb vulkáni térsége. A Csendes-óceáni-lemez itt az Ohotszki-mikrolemez alá bukik, ez pedig egyszerre táplálja a térség intenzív vulkanizmusát és nagy földrengéseit.

A friss eredmények azt jelzik, hogy egy erős földrengés és egy későbbi vulkánkitörés kapcsolata nem feltétlenül közvetlen: a rengés akár egy látszólag teljesen inaktív, de már sérülékeny magmatározóban is elindíthat olyan lassú folyamatokat, amelyek csak napokkal később vezetnek kitöréshez.