Egyre erősebbé válnak az El Niño események

A 2026-os nyár világszerte hőmérsékleti rekordokat hozott, holott csak most fog elkezdődni a rendkívül erősnek várt El Niño. Bár hazánk időjárását ez érdemben nem befolyásolja, azért a bolygó jelentős részére hatással lesz. De vajon mennyire lehettek intenzívek a múltban lejátszódott El Nino-k? A Michigani Egyetem vezette kutatócsoport biogeokémiai jelek segítségével rekonstruálta a régi El Nino-kat. Ebből a munkából világossá vált: az emberi okú klímaváltozásnak igen jelentős szerep jutott.

A Galápagos-szigetek a Csendes-óceán azon régiójában fekszik, amelyet legerősebben érint az El Niño tengervíz-hőmérsékleti változása. A szigetek körüli korallok pedig hosszú időre visszamenőleg magukba zárták e hőmérsékleti viszonyokat a mészvázukban.

A mészbe beépülő kalcium és stroncium aránya attól függ, hogy milyen meleg a víz: a felmelegedő óceánból több stroncium kerül a korallokba. Ezen felül az oxigénizotópok aránya is a hőmérséklet függvényében változik, ez egy plusz mérési lehetőséget jelent, amelyet a kutatók ki is használtak.

A korallok, a fákhoz hasonlóan folyamatosan növekednek, így visszakereshető, mikor is voltak ezek a kiemelt hőmérsékletű időszakok. A fákhoz képest azonban ezt egészen nagy felbontással lehet vizsgálni. Mivel a Galápagos-szigetek térsége akár több Celsius-fokos vízmelegedést is átél az El Niño idején, ezért ez a vizsgálat megmutatja, mennyire volt erős egy korábbi El Niño.

A kutatók egyrészt a szigetek körüli mai zátonyokból vettek mintákat, másrészt már elpusztult korallokból kiemelt furatokat elemeztek. Ezek segítségével össze tudtak állítani egy olyan adatsort, amelyben az iparosodás (1850) előtti évezred hőmérsékleti kiugrásait, gyakorlatilag a korabeli El Niño-kat vizsgálhatták, majd hasonlíthatták össze a modern kori eseményekkel. Az adatok pedig azt mutatták: a közelmúltunk 40 évének eseményei 40 százalékkal erősebbek voltak az iparosodás előtti évezredénél.

A kutatócsoport egy része egy pár hónappal korábban, a Geophysical Research Letters-ben megjelent kutatási eredményében 4 évezreddel ezelőtti, 89 évet átfogó adatokat vizsgált meg. Akár úgy is tekinthetjük, hogy e két kutatás számos ponton kiegészíti egymást.

A 4000 éves adatok azt mutatták, hogy az El Niño igen nagy változékonyságot mutatott ezekben az években. Felmerülhet: vajon a modern kori kiugróan erős események nem lehetnek ennek a természetes változékonyságnak a részei?

A válasz nagyon egyszerű: nem. Az ok pedig abban rejlik, hogy a 4000 éves adatokban nem a meleg El Niño évek voltak kiugróak, hanem a hűvös La Niña évek. Magyarul, a korábbi anomáliák hideg anomáliák voltak, a jelenlegi viszont meleg anomália. Vagyis nem egyszerűen nagyobb lett a változékonyság, hanem kimondottan a meleg időszakok váltak egyre gyakoribbá és erősebbekké.

Elképzelhető persze, hogy voltak olyan El Niño időszakok, amikor a mostanihoz hasonlóan helyzetek alakultak ki, egyelőre azonban nincsenek erre vonatkozó adataink. Sajnos a korallokból ilyen adatsorokat összeállítani lényegesen bonyolultabb és költségesebb, mint mondjuk a fák évgyűrűit egymáshoz illesztve rekonstruálni a múlt éghajlatát.

A kutatók az korallok alapján kapott eredményeik, valamint elképzelt klímahelyzetek modellezése alapján most arra jutottak, hogy az utóbbi 40-50 évben tapasztalt, kiugróan meleg tengervizű El Niño időszakok már nem magyarázhatók a rendszer természetes változékonyságával. Ehelyett a legnagyobb eséllyel az emberi okú klímaváltozás hatásai tükröződnek benne.

Ez pedig sajnos azzal is jár, hogy a jövőben is számítani lehet hasonló kilengésekre. Az erősebb El Niño pedig nagyobb időjárási szélsőségekkel, több tűzvésszel, több áradással is jár, amelyek egy-egy régió országai számára extrém kiadásokat jelenthetnek. Épp ezért volna rendkívül fontos a fosszilis energiahordozóktól mielőbb megszabadulni.