Élesben tesztelik, hogyan lehet csökkenteni a kondenzcsíkok mennyiségét

Kevés, a kondenzcsíkoknál is jobban félreértelmezett jelenség van manapság! A repülőgépek üzemanyagának égéstermékei semmi mást nem csinálnak, mint megfelelő körülmények közepette vékony felhőket hoznak létre azzal, hogy nyomáskülönbséget, némi vízpárát és mikroszkopikus szemcséket biztosítanak, amelyre a légköri pára is ki tud fagyni. Ha nincs légköri pára, akkor a kondenzcsíkok nem tudnak kialakulni, ha viszont elég nagy a páratartalma a repülési magasságban a légkörnek, akkor hosszan fennmaradó, és növekedni is képes csíkok születnek.

Ez nem új keletű dolog, nem valamiféle titkos összeesküvés eredménye, hanem olyasmi, amit azóta ismerünk, mióta repülőink elég nagy magasságba képesek emelkedni. A második világháború során (lásd a fenti videóban) már teljesen jól ismert jelenség volt, amely ráadásul el is árulta a repülőgépek jelenlétét. Épp emiatt már ekkor elkezdtek azon gondolkodni, hogy vajon miként lehetne megszüntetni a kialakulásukat.

"A földiek a gyöngyházfehér sálról vesznek észre bennünket, amelyet nagy magasságban a repülő gép úgy húz maga után, mint a menyasszonyi fátylat. A nagyon gyorsan mozgó tárgy rázkódása kikristályosítja a légkör vízpáráját. És mi jégtűfelhőfonalat gombolyítunk le, ahogy repülünk. Ha a külső körülmények kedveznek a felhőképződésnek, nyomdokcsíkunk lassan megvastagodik és esti felhő lesz a tájon." (Antoine de Saint-Exupéry – A hadirepülő, 1942, Pór Judit fordítása, Európa Kiadó 2005.)

Abban, hogy egy kondenzcsík kialakulhat-e, megmaradhat és növekedhet-e a légréteg nedvességtartalmának alapvető szerepe van. Ahogy azt már Saint-Exupéry is tudta, és a fentebbi regényidézetben el is magyarázta, a kondenzcsík akkor válhat kiterjedtté, ha megfelelőek a légköri feltételek.

Nem egyszer látunk olyat, hogy két repülőgép közül az egyiknek van kondenzcsíkja, míg a másiknak nincs. Ez nem amiatt van, mert a csík nélküli gép pilótáját nem tudta beszervezni a „globális háttérhatalom”, hanem azért, mert a repülési magasságában pont nem elegendő a pára – pár száz méterrel feljebb vagy épp alacsonyabban pedig igen.

Ez a helyzet lehetőséget teremt arra is, hogy a megfelelő információk segítségével a gépeket olyan magassági szintekre irányítsák, amelyek párában szegényebbek, így pedig csökkenteni lehet a megmaradó, és a bolygó felszínét ezáltal melegítő kondenzcsíkok kialakulását. Azt már kiszámolták korábban, hogy a repülés a szétterülő kondenzcsíkok révén igen jelentős mértékben járul hozzá a melegedéshez. A számítások szerint a légi forgalom teljes hatásának harmada írható a kondenzcsíkok számlájára!

Különösen azok a kondenzcsíkok melegítő hatásúak, amelyek késő délután és este jönnek létre, mivel ilyenkor nincs ellensúlyt jelentő árnyékolás, csupán a kisugárzást visszatartó melegítő hatás.

Egy nemzetközi társaság, amelynek a Cambridge-i Egyetem is része, egy 2,5 éves, államilag támogatott projektben azt vizsgálja meg, miként lehet mesterséges intelligencia segítségével úgy irányítani a légi forgalmat, hogy kevesebb kondenzcsík jöjjön létre. Az Operation Blue Skies nevet kapott projektben olyan szakemberek vesznek részt, akik már évek óta dolgoznak e problémán.

A munka része, hogy műholdfelvételeken a kondenzcsíkokat felismerjék, majd ezzel gépi tanulás útján létrehozzanak egy automatikus rendszert, amely megismeri azokat a körülményeket, amelyek kedveznek a hosszan fennmaradó kondenzcsíkoknak. A téli időszakban fognak olyan tesztrepüléseket végezni az észak-atlanti légtér keleti részén, amelyekkel azt igyekeznek kideríteni, hogy mennyire kivitelezhető ez a módszer, és mekkora hatékonysága lehet.

Ha beigazolódik a módszer helyessége, akkor ezzel olyan eszközt kapunk, ami igen jelentősen tudja csökkenteni a repülés klímahatását úgy, hogy egészen minimális költsége van csupán.

A 20-40 napos tesztidőszakokban, amelyekre a két következő télen kerül sor, a normál légi irányítás fogja a gépeket egy kissé eltérő magasságra irányítani. A teszteket olyan időszakokban hajtják végre, amikor egyébként is alacsony a légi forgalom. Ezt követően az egyetemi kutatócsoportok feladata lesz, hogy kiértékeljék az eredményeket, ezen egymástól függetlenül fog dolgozni a Cambridge-i Egyetem és az Imperial College csoportja.